Az amerikai független film egyik legfontosabb rendezője, Jim Jarmusch az Irányítás határai című filmjében írta: „Aki azt hiszi, különb élete van a többi embernél, az látogasson el egy temetőbe. Ott majd meglátja, mi is az élet valójában. Mindössze egy maréknyi por.” Jim Jarmusch ma 59 éves.
Jim Jarmusch 1953. január 22-én látta meg a napvilágot Akronban, Ohio államban. A középiskola után újságírást tanult a Northwestern Egyetemen, majd egy év múlva irodalommal kezdett foglalkozni. Az utolsó tanévben Párizsba költözött, ahol rabul ejtette a francia filmekből áradó életérzés illetve azok utánozhatatlan stílusa. Európából visszatérve New Yorkban a Columbia Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol művészeti tantárgyakat folytatott, végül angol irodalomból szerzett diplomát. Majd filmművészetet tanult a Tisch School of the Arts intézményében.
1980-ban Nicholas Ray és Wim Wenders asszisztenseként dolgozott a Lightning Over Water című filmen, Wenders színészként is alkalmazta filmjeiben A Tisch School of the Arts iskola keretein belül körülbelül 15 000 dollárból leforgatta élete első nagyjátékfilmjét a Permanens vakációt (Permanent Vacation).
Jarmusch megtalálta, és meri is használni azt a perspektívát, ami kevés rendezőnek adatik meg: nem igazán a cselekedetek miértje érdekli, hanem az, hogy hogyan kerülnek bele. Szereplői többnyire hétköznapi kisemberek, akiknek látszólag semmi céljuk sincs az életben, csak sodródnak az eseményekkel. Viszont ezek a kisemberek, mind egy-egy „porszemet” jelentenek a Földön, és mindennapjaik bemutatásában megtalálja a különleges pillanatokat, és filmjeiben ezekre helyezi a hangsúlyt.
„Semmi sem eredeti. Lopj bárhonnan, ami inspirál, vagy felkelti a fantáziádat. Fogadj be régi filmeket, új filmeket, zenét, könyveket, festményeket, fényképeket, verseket, álmokat, véletlen beszélgetéseket, építészetet, hidakat, utcai feliratokat, fákat, felhőket, vízformákat, fényeket és árnyékokat. Viszont csak azokat nyúld le, amik tényleg közel állnak hozzád. Ha így csinálod, az egész (amit összelopsz) hiteles lesz. A hitelesség felbecsülhetetlen; eredetiség meg nem létezik. Azzal ne is törődj, hogy eltitkold, honnan loptad – inkább örülj neki, és hirdesd, ha gondolod. Mindenesetre mindig emlékezz, mit mondott Jean-Luc Godard: „Nem az a fontos, honnan, hanem hogy hová használsz dolgokat.” – mondta az a fiatalember, aki felhívta a német származású producer, Otto Grokenberger figyelmét. A producer a nagy stúdióktól eltérően szabad kezet adott Jarmuschnak, és mind anyagilag mind művészetileg biztosította számára a teljes szabadságot. Az eredmény a Florida, a paradicsom lett, mely 1984-ben elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál Arany Kamera díját.
Jim Jarmusch munkája visszanyúlik az európai modernizmus hagyományaihoz (elsősorban a korai filmjeiben), miközben a kilencvenes években indult amerikai függetlenfilmesek egyik követendő példaképévé, az underground filmezés idoljává vált, akinek minden filmjében kiemelt szereppel bírnak a társművészetek, elsősorban a zenei, festészeti, illetve irodalmi vonatkozások is.
Mozifilmjeiben – akárcsak a másik nagy függetlenfilmesnek, Woody Allannek -, hangsúlyozott szerepet kap a zene. Jarmusch a filmezés mellett forgatott zenei videoklipeket is, többek között a Talking Headsnek, Tom Waitsnek és Neil Youngnak. A zene számára „a legmagasabb és legszebb formája a kifejezésnek. Zene nélkül az élet értelmetlen.”
Filmjei
Permanens vakáció (Permanent Vacation, 1980)
Florida, a paradicsom (Stranger Than Paradise, 1984)
Törvénytől sújtva (Down By Law, 1986)
Mystery Train (Mystery Train, 1989)
Éjszaka a Földön (Night on Earth, 1991)
Halott ember (Dead Man, 1995)
Year Of The Horse (Year Of The Horse, 1997)
Szellemkutya (Ghost Dog: The Way of the Samurai, 1999)
Kávé és cigaretta (Coffee and Cigarettes, 2003)
Hervadó virágok (Broken Flowers, 2005)
Az irányítás határai (The Limits of Control, 2009)
Forrás: Jim-jarmusch.net
Wikipedia.org
