„Móricz Zsigmond a huszadik század egyik meghatározó magyar íróegyénisége, aki benne van a köztudatban, és akinek az írásait kedvelik.” Móricz Zsigmond irodalmi és közéleti jelentőségéről a Kossuth Kiadó szerkesztőjével, Hitseker Máriával beszélgettünk. – Interjú
Az utóbbi években Móricz Zsigmond erősen a figyelem központjába került. Elkezdték kiadni a naplóit, a Csibe-ügy is terítékre került, és néhány olyan megjegyzés, vallomás vált publikussá, melyek más színben tünteti fel az írót és a személyt egyaránt. Mi magunk is többször írunk róla, anekdotáiról, életéről és műveiről, és a Cultura olvasói mindannyiszor nagyon nagy érdeklődéssel fordulnak felé. Ez lehet a Móricz-varázslat, amely akarva-akaratlanul mindenkit megfertőz. Így nem csoda, ha a magyar realista prózairodalom egyik legismertebb szerzőjének regényei és novellái állandó kiadást élnek meg.
A Kossuth Kiadó a magyar irodalom klasszikusai sorozat részeként egy 26 kötetes sorozatban, elegáns, aranyozott díszkötésben jelenteti meg a 20. századi magyar széppróza mindmáig legnagyobb képviselőjének válogatott műveit. A sorozat szerkesztőjével, Hitseker Máriával legutóbb a Gárdonyival kapcsolatban beszélgettünk, most Móricz titkainak jártunk utána.
Mire vezethető vissza ez a nagy érdeklődés Móricz iránt?
Ezek a kiadványok kiszabadították Móriczot, a szoborrá merevedett klasszikust, a „nagy realista parasztíró” skatulyából, s bemutatták az írót, aki szeretett „regényesíteni”, azaz alapanyagnak előszeretettel használta fel azokat a történeteket, amelyek saját magával, rokonaival, barátaival és ismerőseivel megestek vagy megeshettek volna. Nem mindig követhető, hogy meddig tart a sztori, s hol kezdődik a fikció. Ez teszi izgalmassá az olvasmányokat.
Mennyire befolyásolja az olvasót az, hogy a szerzőről egyre több magánéleti, illetve irodalmi újdonság derül ki?
Az olvasó talán újra kézbe veszi és az új ismeretek fényében kezdi értelmezni a Móricz-műveket, s keresi bennük a magánéleti közléseket, a kor ismert embereiről szóló történeteket.
Érdekes megfigyelni, hogy az írói emlékezet hogyan idézi fel az átélt eseményeket, akár a gyermekkor, akár a kamaszkor problémáit, vagy Móricz örök témáját, a férfi és nő kapcsolatát a házasságban – „a boldogság és a szüntelen harc élményét, a társra találás és az asszonynyűg, a férfiönzés bonyolult lélektani problémáit”.
Noha a diákok által (kötelezően(?)) gyűlölt kötelező irodalom-listán is szerepel nem egy, az irodalomórákon hovatovább unalmasnak tartott Móricz-mű, mégis (vagy épp ezért?) Móricz Zsigmond a magyar irodalom egyik legolvasottabb szerzője. Mi Móricz művészetének a titka és a vonzereje?
Ha olvassuk a Móricz-műveket, nem maradhatunk közömbösek. Tetteikért vagy elítéljük a szereplőket, vagy együtt érzünk velük, de felkeltik a figyelmünket, sorsuk foglalkoztat bennünket – legyenek bár parasztok, betyárok, református papok, tanítók, dzsentrik, napszámosok vagy bérházakban élő egyszerű pesti lakosok.
Egyébként Móricz soha nem akart kötelező olvasmány lenni, félt, hogy elfelejtik, mint Kemény Zsigmondot. Azt szerette volna, ha pad alatt, titokban olvassák a Légy jó mindhaláligot. A sors másképp döntött: kötelező olvasmány lett, és készült belőle film, színdarab, sőt musical-változat is.
Korában Móricz szava és a tettei annyira mérvadók voltak, hogy ma közéleti személyiségnek titulálnánk. Az írásaira is kihatott ez a nagy figyelem?
Hadi- és hátországi tudósításai az első világháború idején nagy erővel hatottak. A Kelet-Magyarországról származó, majd budapesti íróvá váló Móricz – a korabeli írókhoz, újságírókhoz hasonlóan – több különböző fórum munkatársa is volt. Munkássága két pólus körül mozgott: a Nyugat című folyóiratnál kezdte s a Kelet Népénél fejezte be.
Írásait figyelemmel kísérték, oly annyira, hogy Fenyő Miksa szerint (és ehhez a véleményhez Karinthy Frigyes is csatlakozott) a Szegény emberekért Móricznak Nobel-békedíjat kellett volna kapnia.
1932-ben megosztott Rothermere-díjat kapott Krúdy Gyulával. Annak ellenére megkapta a díjat, hogy nem sokkal korábban hazaárulónak minősült, hiszen írásaival kétségbe vonta a határrevíziót mint egyedüli megoldást.
Köztudott, hogy Móricz grafomán volt. A magánéletéből vett történeteket éppúgy megjelenítette, mint a másoktól hallott anekdotákat. Például a testiségről naplójában szabadon ír, és az olvasók előtt sem prűd, prózájában is megjeleníti a testi vágyat. Viszont, mintha erről a megjelenített testiségről csak mostanában beszélnénk nyíltan.
Naplója titkos volt, az első két vaskos kötetet nem is oly rég publikálták. Van egy nagy kéziratos hagyaték, amelynek eddig csak egy kis része jelent meg. Részleteiben természetesen nem ismertük az írónak ezt az oldalát, de valami fogalmunk lehetett róla. Idézzük csak fel Karinthyt: „Vitte a nagylöttyös indulat. A férfit.” Vagy gondoljunk Bessenyei Ferenc remek alakítására Turi Dani szerepében a Dúvad című filmben.
A Gárdonyi-sorozat megjelenésekor is megkérdeztem, most is érdekes: a Jókai-, majd a Mikszáth-, a Karinthy- és az azt követő Gárdonyi-sorozat példaértékű.
Van egy olvasói réteg, amely szereti az említett írók műveinek sorozat jellegű kiadását. Van, aki arra gondol, hogy ha majd lesz ideje, elolvassa, van, aki unokáira hagyományozza, így akarja ápolni bennük a magyar irodalom szeretetét és tiszteletét.
Most miért Móriczra esett a kiadó választása?
A huszadik század egyik meghatározó magyar íróegyénisége, aki benne van a köztudatban, és akinek az írásait kedvelik. Válogatásunkban arra törekedtünk, hogy minél több ismert vagy kevéssé ismert regény, kisregény és novella helyet kapjon a sorozatban – a Sáraranytól a Rózsa Sándorig.
Önnek mi a kedvence az írótól?
A novellái. A Karak szultán, vagy egy sajátos novella-trilógia: a Zsók, A szertefoszlott felhő árnya és a Tényleg olyan súlyos betegség a szerelem?
Valószínűleg nincs magánkönyvtár, ahol ne lenne megtalálható néhány – ha nem az összes – Móricz-kötet. Mi a cél a kiadással?
Eljuttatni Móricz Zsigmond műveit ahhoz az olvasói réteghez, amely nem igényli a kritikai kiadást, de szép kivitelezésben, kedvező áron szívesen gyűjti a klasszikusok műveit.
Mennyire lehet teljesnek tekinteni a bemutatást?
Természetesen nem életmű-kiadás. Móricz színdarabjai, drámái, esszéi, cikkei vagy versei „nem fértek be” a 26 kötetbe.
Móricz „Itt vagyunk itthon, Európa kellős közepén” – mottóval ajánlja a kiadó a sorozatot. Mire kívánnak utalni ezzel a gondolattal?
Móricz gyakran foglalkozott Európa és Magyarország viszonyával. Kultúrák keresztútján helyezkedünk el. Magunknak kell tisztáznunk bizonyos dolgokat, például a kultúra és a barbárság viszonyát, a modernitás és az „ősidők” ütköztetését stb., ha otthon akarunk lenni Európában.
Kibelbeck Mara
