A 45 éve elhunyt Agatha Christie minden részletre odafigyelt: piperkőc magánnyomozója, Hercule Poirot nem csak kis szürke agysejtjeire volt büszke. Valljuk be, joggal…
Agatha Christie, aki 1890. szeptember 15-én született a dél-angliai Torquay-ben és 1976. január 12-én, 86 éves korában halt meg, szinte végtelen életművet hagyott maga után. Hatvanhat regényt, 154 elbeszélést és 20 színdarabot írt, műveinél nagyobb példányszámban csak a Bibliát és Shakespeare drámáit adták el a világon. Könyveit több mint 70 nyelvre fordították le. Kissé különc és önimádó magánnyomozója, Hercule Poirot A titokzatos stylesi eset című regényében, 1920-ban jelent meg először, utolsó felbukkanása – a már jó előre megírt, hosszú idei a fiókban tárolt – Függöny: Poirot utolsó esete 1975-ben kerülhetett az olvasók elé.
A piperkőc, belgaságára büszke, rátarti, de vaslogikájú Hercule Poirot és a kedves, mindenre kíváncsi Miss Marple figurája évtizedek óta jutalomjáték a színészeknek (is). Poirot egyik leghíresebb megszemélyesítője Sir Peter Ustinov volt, de emlékezeteset nyújtott e szerepben Albert Finney és David Suchet is, és ne feledkezzünk meg a Kenneth Branagh vagy John Malkovich egyedi játékáról sem.
A mindig nett belga
“Hogyan született Hercule Poirot figurája? Nehéz kérdés – de azt tudom, hogy nem úgy bukkant fel a színen, ahogyan ő szeretett volna! „Hercule Poirot az első – mondta volna ő –, azután jöhet a cselekmény, amely a lehető legelőnyösebben mutatja be kiemelkedő tehetségét.” De hát nem így volt. A titokzatos stylesi eset cselekménye nagy vonalakban már ki volt dolgozva, és akkor merült fel a dilemma: detektívtörténet – milyen legyen a detektív?
1914 kora őszén jártunk – vidéken mindenhol nyüzsögtek a belga menekültek. Miért ne lehetne egy belga menekült, a belga rendőrség korábbi csillaga?
Milyen ember legyen? Mondjuk, alacsony termetű, és hangzatos nevű. Hercule valami? Hercule Poirot? Igen, ez éppen megfelel. És persze legyen nagyon elegáns – és rendszerető. (Talán azért, mert én iszonyú rendetlen vagyok?)” (Agatha Chrisite)
Hercule Poirot, nem titkoltan Sherlock Holmes szellemi gyermeke. Eredetileg neki is volt egy segéde – az egyenes, korlátolt, fantáziátlan és pedáns Hastings kapitány, akit vélhetőleg a férj, Archibald Christie ihletett. Poirot 33 regényben és több tucatnyi novellában dolgoztatja agysejtjeit. És bár a fényes bajszú, mindig nett, kissé pocakos Poirot nélkülözhetetlen volt Christie számára, de néha szívesen hagyta volna, hogy egy kicsit mással foglalkozzon.
Szentül hisz a saját zsenialitásában, s ezen persze mulatunk, de nem nagyon harsányan, mert a felnőtt szkepszisünk mögött megbúvó mesevágyó gyermek elhiszi, hogy a nagy Poirot valóban mindentudó. Pedig bogarai is vannak.
Mániákusan imádja a rendet, a szimmetriát, a tiszta, áttekinthető, egyenes vonalakat. Ezért költözik (a harmincas években) krómtól és nikkeltől csillogó, szabályosan szögletes, modern lakásba. (A detektív lakása, ahol Watsonjával megbeszéli az ügyeket, Sherlock Holmes óta fontos motívum.)
Poirot külsejét A titokzatos stylesi eset óta jól ismerjük, s ez az évtizedek alatt sem sokat változik. A rend kedvéért azért leírjuk. Pontosan öt láb és négy hüvelyk magas, illetve alacsony. Feje tojásformájú, haja gyér, ám meglepően sötét, ezt egy öblítőszernek köszönheti, mely azonban – ezt nyomatékosan hangsúlyozni kell – nem festék. Poirot igazi külső ékessége a bajusz, ez a gyanúsan fekete, viaszkolt, suvickolt, pompás arcdísz, melynek magasztalásában sem ő, sem Christie nem ismer mértéket.
Hercule Poirot legalább olyan gondosan ügyel ruhatárára, mint arra, hogy még véletlenül se tartsák franciának. Öltözéke mindig, minden körülmények között nett, hogy ezzel a régies kifejezéssel éljünk, és persze kevéssé flexibilis, de hát a krimiirodalom nagy munkabírású és fékezhetetlen agyvelejű nyomozói már csak ilyenek: szokásaikhoz ragaszkodó különcök.
A nettség persze nem írja körül teljesen a Poirot-imágót, mindenképpen hozzá kell tennünk, megjelenése olykor kissé excentrikus, rendre „túlöltözik”, és ruhatára némileg ódivatú – tekintve a társadalmi környezetet, amelyben mozog. A felöltők, szmokingok, hosszú kabátok nem alkalmi viseletet jelentenek nála, hanem az alapfelszerelés részét képezik. A kiegészítők pedig úgyszólván talizmánként szolgálnak: különleges kalapok, sétapálca, mandzsetták, kesztyűk és persze gombos, fényes cipő.
Egy piperkőccel állunk szemben?
Koránt sem. Christie tudatosan így írta meg, az enyhe ódivatúság és a hangsúlyos elegancia a jellemrajz része, és az írónő talán nem is sejtette, hogy ezzel mennyire megkönnyíti a későbbi megfilmesítés lehetőségeit – Poirot-ból nem volt nehéz emblematikus figurát gyúrni. Lássuk klasszikus darabjait!
Hosszú felöltők, kesztyűk, Homburg-kalap
Noha kalapjait gyakran váltogatja, ez utóbbi szinte elmaradhatatlan kellék: a keményített nyúlszőrkalap, a középen futó „árokkal” olyan integráns része az imázsának, mint a bajusz. Kesztyűt mindig visel, ha kilép az utcára.
Csíptetős szemüveg, házikabát, szmoking
Az esti otthoni, illetve társasági viselet része. Otthon szinte mindig házikabátban van (olykor fényes gallért visel), olvasáshoz orrára illeszti a csíptetős okulárét, ami kifejezetten régimódinak számít a Poirot-sztorik idején. A szmoking a nyomozó elegáns társasági megjelenésének záloga – bár kissé mereven feszít bennük a köpcös belga.
Sétapálca, csokornyakkendő, mandzsetta, gyűrűk, gombos cipő
A csokornyakkendő olykor otthon sem kerül le róla. Mandzsettáit gondosan választja az ing, illetve a zakó jellegéhez, stílusához. Gyűrűjét néha kisujján viseli (!). Ugye ezt észrevette más is? A sétapálca annyira fontos része a kelléktárának, mint a gombos cipő, amit egész egyszerűen mindig visel. Akár az elegáns utcákon lépdel, akár egy sáros vidéki udvaron.
Irodalom: Európa Könyvkiadó; Agatha Christie: Életem; Agatha Christie: A kis szürke agysejtek – Poirot bölcsességei
