A II. világháború túlélők közül azok is, akik személyesen nem ismerték Wallenberget, egyfajta „mentőangyalnak” tartották, aki „még a halálmenetekből is képes kihozni embereket”. Karizmájának erősségét mutatja, hogy a diplomata gyakran puszta jelenlétével, határozott fellépésével is képes volt életeket menteni.
Raoul Wallenberg, akit a magyar olvasónak aligha kell bemutatni, kiváltságos környezetben nőtt fel, de nem futhatott be igazi karriert a befolyásos svéd bankárcsaládban, ahova született. A második világháború vége felé, 1944 nyarán diplomataként érkezett Budapestre, hogy egy életveszélyes akciót bonyolítson le: kezdeményezőkészségének és szervezőtehetségének köszönhetően több ezer üldözött zsidót mentett meg a haláltól, sokukat az utolsó pillanatban sikerült kiemelnie a deportálandók soraiból. Amikor a szovjet hadsereg 1945 januárjában elfoglalta Budapestet, Wallenberget letartóztatták és Moszkvába vitték, ahol – egyes feltételezések szerint – 1947-ben kivégezték, bár biztosat mind a mai napig nem tudni a sorsáról.
Bengt Jangfeldt könyve korábban nem hozzáférhető svéd és orosz levéltári forrásokra is támaszkodva sok új tényt tár fel Wallenberg neveltetéséről, amerikai éveiről, családtagjaihoz fűződő viszonyáról, budapesti tevékenységéről, letartóztatásáról és moszkvai fogságáról. A fotókkal gazdagon illusztrált Raoul Wallenberg élete az első, magyarul megjelenő, átfogó Wallenberg életrajz.
Bengt Jangfeldt (1948) a szláv nyelvek professzora, műfordító és az egyik legkiválóbb svéd életrajzíró. Majakovszkijról írott, Életét tette rá (2007) című kötetéért megkapta az egyik legrangosabb svéd irodalmi díjat, az August-díjat. Axel Munthéról szóló, Elkárhozott lélek című művéért elnyerte a Svéd Akadémia díját. Legutóbbi könyve Joszif Brodszkijról szól: a Feljegyzések Joseph Brodskyról. A nyelv az Isten (2012) magyarul is olvasható.
Hetven éve, 1944. július 9-én érkezett Budapestre Raoul Wallenberg svéd diplomata, embermentő. A Budapestre a svéd követség titkáraként mindössze „egy hátizsákkal” megérkező Wallenberg volt az egyetlen ember, akit kifejezetten a magyarországi zsidóság megsegítésére küldtek. Más embermentők, mint Carl Lutz svájci alkonzul vagy a magyarországi vöröskereszt követe, a szintén svájci Friedrich Born, túllépték hatáskörüket, mivel erkölcsi kötelességüknek érezték, hogy segítsenek.
Raoul Wallenberg Magyarországra érkezése előtt is segítettek már zsidó embereknek: például a szintén svéd Valdemar Langlet és felesége, Nina Borovko-Langlet svéd nemzetiséget igazoló papírokkal sok üldözött életét mentette meg. Módszerüket követte Wallenberg, aki svéd menleveleket készített, amelyek igazolhatták a magyar és a német hatóságok előtt, hogy az okmány tulajdonosa a svéd követség védelme alatt áll. Emellett a svéd diplomata védett házakat létesített, összesen ezrek életét mentve meg.
Szita Szabolcs történész úgy véli, hogy „történelmi helynek számít” az épület, ahol Raoul Wallenberg lakott, és onnan hurcolták el 1945 januárjában a szovjetek. A lakás a náci-nyilas rezsimmel szintén szembeszálló egykori huszártiszté, Ocskay Lászlóé volt, akihez Raoul Wallenberg azért menekült, mert „vadásztak rá” a nyilasok. A munkatársai jóindulatú, idealista embernek ismerték Raoul Wallenberget, akinek talán ez is okozhatta a vesztét, hiszen tele volt tervekkel a Magyarország felszabadítása utáni időszakra, sőt várta is az oroszok megérkezését, ők azonban elfogták.
A holokauszttúlélők közül azok is, akik személyesen nem ismerték Wallenberget, egyfajta „mentőangyalnak” tartották, aki „még a halálmenetekből is képes kihozni embereket”. Többen kiemelték: a diplomata gyakran puszta jelenlétével, határozott fellépésével is képes volt életeket menteni.
A deportálásokat 1944. július 9-én állították le, addigra a vidéki zsidóságot már elhurcolták.
