„Mert hát mi is a pénz? A szabadságot jelenti, a biztonságot, az örömöket, egy új lehetőséget…” Robert Galbraith, azaz J. K. Rowling két magánnyomozója, Cormoran Strike és Robin Ellacott új kihívások elé néz és nem csak a titkokkal teli megbízásuk terén.
Egy zavart fiatalember, Billy felkeresi Cormoran Strike-ot, hogy a segítségét kérje egy bűnügy felderítésében, aminek azt hiszi, gyerekként tanúja volt. Strike-ot mélységesen felzaklatja a történet. Bár Billy nyilvánvalóan mentálisan beteg, és nem is emlékszik sok konkrét részletre, van benne és a történetében valami nagyon őszinte.
Csakhogy mielőtt Strike alaposabban is kikérdezhetné, Billy rémülten elrohan.
Strike és Robin Ellacott (aki eredetileg a titkárnője volt, mostanra pedig a társa a nyomozóiroda vezetésében) igyekeznek a történet végére járni: az ide-oda kanyargó nyomozás pedig elvezeti őket London kis sikátoraitól a
Parlament titokzatos legbelső irodáin keresztül egy gyönyörű, de vészjósló vidéki kúriáig.
Ráadásul a nyomozás labirintusában dolgozó Strike magánélete sem olyan egyszerű: újdonsült magánnyomozó-sztárként már nem tud olyan észrevétlenül dolgozni, mint valaha. Egykori titkárnőjével is bonyolultabb a viszonya, mint eddig bármikor. Robin már a nyomozóiroda pótolhatatlan dolgozójává nőtte ki magát, de személyes viszonyuk ennél sokkal összetettebb…
Az eddigi legnagyobb léptékű Robert Galbraith-regény, a Halálos fehér egyszerre érdekes krimi és letehetetlen újabb fejezet Cormoran Strike és Robin Ellacott történetében.
Robert Galbraith egy írói álnév, ami mögött Joanne Rowling (J. K. Rowling), a Harry Potter sorozat brit írónője áll. Rowling elmondása szerint a Robertet azért választotta, mert ez az egyik kedvenc férfi neve, Robert F. Kennedy miatt, illetve mert nem használta a Harry Potter sorozatban és az Átmeneti üresedésben sem. A Galbraith vezetéknév nem tudja honnan jött neki, nem találkozott sohasem ilyen nevű emberrel, azt se tudta, hogy valójában létezik-e, viszont már kislánykorában kitalálta magának (szerette volna ha Ella Galbraith-nek hívják).
A címre kattintva beleolvashatsz a könyvbe:
Robert Galbraith: Halálos fehér
(Részlet a regényből)
– Történt délután valami fura – kezdte Strike.
Robin figyelmesen, közbekérdezés nélkül végighallgatta Strike alapos beszámolóját Billy rövid látogatásáról. Mire a végére ért, már el is felejtette a nyomozó hűvös viselkedését. Most nagyon is úgy beszélt vele, mint egy évvel ezelőtt.
– Határozottan valami mentális problémája van – zárta le Strike, és a tiszta kék eget nézte az ablakban. – Akár pszichotikus is lehet.
– Igen, de…
– Tudom – vágta rá Strike. Felvette az asztalról a jegyzetfüzetet, amiről Billy letépte a lapot a félig leírt címével; fél kézzel szórakozottan forgatta a szeme előtt. – Beteg, és azért hiszi, hogy látta, amint megfojtanak egy gyereket? Vagy beteg, és látta? Egyikük sem szólt egy kis ideig. Mindketten Billy történetén tűnődtek,
tudták, hogy a másik is pontosan ezt teszi. Rövid, kellemes közös tűnődésüknek az vetett hirtelen véget, hogy egy cocker spániel, amit Robin nem vett észre, amikor a rózsák közül szimatolva előbukkant, minden előzetes figyelmeztetés nélkül a csupasz térdéhez ért a hideg orrával. A lány felsikoltott. – Mi a…?
– Semmi, csak… egy kutya…
– Hol van?
– Egy temetőben.
– Micsoda? De miért?
– Csak felderítem az új környéket. Most mennem kell – állt fel Robin. – Otthon még várnak a lapra szerelt bútorok.
– Jól van – zökkent vissza Strike is a szokott lakonikus beszédmódjába. – Akkor szombaton!
– Jaj, nagyon sajnálom! – szólította meg Robint a kutya idős gazdája, amikor épp eltette a telefonját. – Fél a kutyáktól?
– Egyáltalán nem – felelte Robin mosolyogva, és megsimogatta a kutya puha, aranyszínű fejét. – Csak meglepett, ennyi az egész.
Ahogy az óriási koponyák között elindult az új otthonuk felé, Robin tovább gondolkodott Billyn. Strike olyan élénken írta le, hogy Robin szinte úgy érezte, ő is találkozott vele.
Úgy belemerült a gondolataiba, hogy egész héten most először fel sem pillantott a Fehér Hattyú kocsmára, ahogy elsétált előtte. Magasan, az épület sarkáról egy faragott hattyú nézett le rá – valahányszor elment alatta, mindig a viharos esküvőjére emlékeztette Robint.
Robert Galbraith: Halálos fehér, (Lethal White), fordító: Nagy Gergely, GABO Kiadó, 2019
