A rendezőként, operatőrként és fotósként egyaránt sokszínű és gazdag életművet létrehozó művész ma is úgy tartja, hogy a filmet a képekben való beszéd jelenti. Sára Sándor filmrendező, operatőr 80 éves.
A Holnap lesz fácán (1974), a 80 huszár (1978) vagy a Tüske a köröm alatt (1987) rendezője, Sára Sándor Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr, kiváló művész, a Magyar Mozgókép Mestere 80 éves, 1933. november 28-án született.
A Galga menti Turán született 1933-ban, ahol apja aljegyző volt. Iskoláit Aszódon és Berettyóújfaluban végezte, majd 1952-ben Budapesten érettségizett. Már gyermekkorában is a fotózás érdekelte, autodidakta módon, szakkönyvek alapján kezdett el fényképezni. 1953-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte tanulmányait Illés György operatőr és Keleti Márton tanítványaként.
1956-ban a főiskola forradalmi bizottságának tagja volt, ezért kis híján nem kapta meg operatőri diplomáját. Diplomamunkája a Gaál István rendezte Pályamunkások című etűd volt. 1957-ben a Mafilm munkatársa lett, 1962-ben kezdett filmeket forgatni. Színes felvételeivel, karakteres totáljaival, az emberi arc költészetét és tragikumát felfedező képeivel olyan alkotások sikeréhez járult hozzá, mint a Sodrásban vagy az Orfeusz és Eurydiké (Gaál Istvánnal), a Tízezer nap és A mérkőzés (Kósa Ferenccel), az Apa (Szabó Istvánnal), a Szindbád (Huszárik Zoltánnal), valamint az Árvácska (Ranódy Lászlóval).
Néhány rövid dokumentumfilmet követően (Cigányok, Egyedül, Vízkereszt) az önéletrajzi ihletésű Feldobott kő című munkájával debütált játékfilm-rendezőként 1968-ban. Az 1974-ben készült Holnap lesz fácán című filmje erősen szatirikus képet festett az akkori közéleti anomáliákról, majdnem be is tiltották. 1977-ben készítette el a 80 huszárt, a hősiesség és helytállás filmes emlékművét. 1987-es rendezése, a Tüske a köröm alatt a vidéki kiskirályok panamázásaival foglalkozott. Utoljára 1996-ban rendezett játékfilmet, A vád címmel, amelynek forgatókönyvét a József Attila-díjas íróval, Gion Nándorral közösen írták.
Noha kedvence a játékfilm, a szakma és a közönség elsősorban dokumentumfilmesként tartja számon. Sok-sok kilométernyi hosszúságú filmszalagon rögzítette a magyar történelem krónikáját. Puritán eszközökkel megformált munkáiban leleplező szenvedéllyel igyekezett a közelmúlt fájdalmas eseményeit tények, tanúk, vallomások segítségével felidézni.
Sára Sándor idejét szülővárosa, Tura, a Balaton-felvidéki Köveskál és a főváros között osztja meg. Mint az MTI-nek adott interjúban elmondta, bár kapcsolata megmaradt a filmes világgal és a szakmával, filmeket csak alkalomadtán, néha-néha néz, az új generációk munkáját nem igazán követi.
„Kevés film készül és kevés jó film készül” összegezte a jelenlegi állapotot. A Néptanítók, a 2. magyar hadsereg Don-kanyari tragédiájáról szóló Krónika vagy a Magyar nők a Gulágon című dokumentumfilmet jegyző Sára Sándor úgy fogalmazott, hogy a dokumentumfilm helyzete csak fél fokkal jobb a játékfilmekénél. „A dokumentumfilmeseknek nincs önállóságuk, túl sok a pályáztatás, és mire pénzhez jutnak, az esemény már el is múlt” – mondta.
A sokszínűségét mutató, ironikus, a szerzőtárs Páskándi Géza író megfogalmazásában abszurd alkotással, az 1974-ben készült Holnap lesz fácán című filmmel kapcsolatban Sára Sándor azt mondta, több ilyen filmet kellett volna készíteni, de a kritika vagy a cenzúrabizottság nem szerette ezeket a műveket. Hozzátette: groteszk alkotását együtt vetítették a Gazdag Gyula által készített Bástyasétány 77-tel, „mondtam is, hogy az egyiket betiltják. Akkor az a Bástyasétány volt”.
A kép sokkal fontosabb volt tíz-húsz évvel ezelőtt, és főleg a mi indulásunkkor, amikor arra is felfigyeltek, hogy más képi világot fogalmaztunk meg. Számomra még mindig a képekben való gondolkodás, a képekben való beszéd jelenti a filmet” idézte fel Sára Sándor, aki szerint napjainkban a rossz képek uralják a világot. Hozzáfűzte: a televíziók ontják a rosszabbnál rosszabb képeket, és rombolják az emberek ízlését. A 80 éves Sára Sándort kedden az Uránia Nemzeti Filmszínház és a Magyar Művészeti Akadémia ünnepségén köszöntik.
Legismertebb munkái: Néptanítók (1981), Pergőtűz, Krónika (1982), „Sír az út előttem…” (1986-87), Magyar nők a Gulágon (1992), Tájak, borok, városok (1999), Amrita Sher-Gil (2001), Nehézsorsúak (2004), Memento (2006). Dokumentumfilmjeivel 1986-ban és 1987-ben is elnyerte a Magyar Játékfilmszemle nagydíját. A filmezés mellett közéleti szerepet is vállalt: 1986-tól 1993-ig, majd 2002-től 2005-ig a Magyar Filmklubok Szövetségének elnöke, 1993 júliusától a Duna Televízió elnök-főigazgatója, majd 1996 júliusától 2000-ig első elnöke volt.
1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1995-től elnökségi tagja, 2007 és 2010 között ügyvezető elnöke volt. Munkásságáért 1968-ban Balázs Béla-, 1978-ban Kossuth-, 1997-ben Magyar Örökség-díjjal tüntették ki, 1999-ben megkapta a Magyar Művészetért Alapítvány díját, 2005-ben a Magyar Mozgókép Mestere címet, 2010-ben a Duna Televízió tiszteletbeli örökös tagja címet, 2012-ben a magyar filmkritikusok Életmű-díját. 1974 óta érdemes művész, 1987-től kiváló művész, Tura és Pest megye díszpolgára.
Második felesége Szegedi Erika színésznő. Első házasságából származó fia, Sára Balázs apja örökébe lépett, operatőr-rendező lett. Sára Sándor szabadidejét leginkább borászkodással tölti, díjnyertes borokkal büszkélkedhet, sőt, tagja a Magyar Bor Akadémiának is.
