Életünk során a színek és formák vesznek körül bennünket, nagy szerepük van a környezetünkben, otthonunkban, nem kevésbé az öltözködésünkben. Jean-Gabriel Causse A színek hatalma c. kötete alapkérdésekre ad világos válaszokat.
A színeket általában az érzelmekkel hozzuk összefüggésbe, szemben a vonallal és a formával, amely az intellektussal, a kontrollfunkciókkal áll kapcsolatban. Sokféle pszichológiai teszt igazolja, hogy a színek erős érzelmi-indulati jelleggel bírnak, és indulati reakciókat váltanak ki. Azzal általában mindenki tisztában van, hogy a színek mély hatást váltanak ki mindenkiből. Jean-Gabriel Causse A színek hatalma című kötetének első fejezetében ezzel kezdi: „Elképzelhető, hogy a következő állításom csalódást fog okozni az olvasónak: a szín nem létezik. Illetve pontosabban fogalmazzak, csak azért létezik, mert nézzük.” Mit jelent a „színek érzékelése”? A szín egy olyan hullámhossz, amelyet az emberi szem képes érzékelni. Az élőlények látása sok mindenben különbözik az emberétől.
„Minden szín igen sajátságosan hat érzékelésünkre és viselkedésünkre.” Az egyhangú élet szürke, színtelen, a becstelen jellem nem egyenes, aki ilyen, arról azt mondjuk: görbe utakon jár. A jól megfogalmazott gondolat világos, az aljas terv sötét. Naphosszat sorolhatnánk a példákat arra, hogy a színek és vonalak mennyire jelen vannak – átvitt értelemben és persze valóságosan is – mindennapjainkban.
Gyakran előfordul, hogy kíváncsiak leszünk egy-egy szín jelentésére, hatására, motivációs erejére, csakhogy nem akarunk belebonyolódni és elveszni a tudományos magyarázatokban, azonban kevésnek tartjuk a felületes, általánosító jellemzéseket. A színek hatalma éppen ezt a helyzetet teszi számunkra könnyebbé; a polcról levéve pontosan azt nyújtja, amire szükségünk lehet: a színeket nem illusztrációként fogja fel, csak akkor jeleníti meg, ha szükséges, és a világos, koncentrált értelmezések minden felmerülő kérdésre választ nyújtanak.
Életünk során a színek és formák vesznek körül bennünket, nagy szerepük van a környezetünkben, otthonunkban, nem kevésbé az öltözködésünkben. Hozzátehetjük, hogy a nők öltözködésében különösen fontosak a színek és formák, hiszen a jó külső vonzerőt gyakorol a másik nemre. A szín és formalátás azonban nemcsak az öltözködésben, hanem az élet minden területén szerepet játszik, adott helyzetben esztétikai igényeket is kielégít. Dr. Takács Ilona szerint a pszichológusok azt is felismerték, hogy a színek járulékos információt szolgáltatnak a minket körülvevő világról, és nem utolsósorban erősítik a tárgyakhoz fűződő érzelmi kapcsolatainkat.
A tudományokban évszázados vitát képezett a színlátás problémája, a színek hatása, lelki-hangulati szerepe. Goethe és Newton is kutatta a színek helyét és jelentőségét. Később Helmholcz és Hering ismerték fel a színek fizikai, élettani és pszichikai törvényszerűségeit, a színélmény jelentőségét. A színlátás lélektanához a fizika és az élettan szolgál alapul. A színek érzékelése, a színélmény nem csupán az öltözködésünkben, környezetünk berendezésében, hanem más területeken is meghatározó és jelentős. Gondoljunk az építkezésekre, vagy az ipari termelésre, közlekedésre, közbiztonságra. A színek játékosságát igyekszenek bemutatni és kihasználni a mára ismét divatossá vált színezők, amelyeket használva bátran gyakorolhatunk, kísérletezhetünk. Ízlés szerint.
A könyv végére érve rengeteg ismerettel gazdagodhatunk, és már biztosak lehetünk abban, hogy a szín szubjektív érzet, amely a fizikai ingerek belső képeződéseként jön létre. Ezt a belső érzetet sok minden befolyásolja, például a nyelv szavai, a szín környezete (színkontrasztok), vagy hogy milyen szín észlelését várjuk el önmagunktól. Az ismert tárgyakat ugyanis az emlékezeti szín szemüvegén át látjuk.
Bár a színek kedvelése egyedi tulajdonság néhány általános szabályt megfogalmazhatunk. Általánosságban szeretjük, ha a figura és a háttér jól elkülönül egymástól. Ennek leggyakoribb megvalósítási módja a meleg színek és a hideg színek szembeállítása, vagy a telített és a tompa, illetve a komplementer színek alkalmazása. A legkellemesebb színkombinációkat a nagy világosságbeli különbségek adják. A jó háttérszín ezért vagy világos, vagy sötét, de nem átmeneti érték. Jobban kedveljük a szivárványszíneket, mint a keverék színeket; kedveltebbek az intenzív, fényes színek, mint a tompa színek, a telített színek, mint az alacsony telítettségi fokú és az akromatikus színek. A kisgyerekek inkább a meleg színek felé vonzódnak, a nagyobb gyerekek és a felnőttek a hidegebb színeket. A melegnek titulált színek között is van egy szín, amely nyugtató hatásúnak bizonyult, és ez a rózsaszín.
Jean-Gabriel Causs fontosnak tartotta az irodalom és a színek kapcsolatát, hiszen Rimbaud Magánhangzók című versével zárja kötetét (a magyar kiadásban Tóth Árpád fordításában), amelyet a színszimbolika magyarázata követ.
