„Tarzan talán a világ legeredetibb kalandfilm-hőse, aki minden egyes alkalommal képes meglepni a közönséget…” John Clayton, a hibátlan úriember visszavedlik Tarzanná, aki valóban otthon érzi magát a járhatatlan, vad dzsungelben.
Hosszú évek teltek el azóta, hogy a Tarzanként megismert vadember (Alexander Skarsgård) otthagyta Afrika dzsungeleit, és John Clayton, Lord Greystoke néven talált magának új identitást szeretett hitvese, Jane (Margot Robbie) oldalán a viktoriánus Angliában.
Éppen amikor már minden jóakarója azt hinné, hogy a benne lapuló vadember végleg eltűnt, hírét veszi, hogy egykori otthonában, Kongóban gonosz dolgok zajlanak. Egy bánya új területeket foglal, nem ismer kíméletet, és már az ő régi barátait is veszélyezteti. John Clayton felkerekedett, hogy a brit parlament kereskedelmi képviselőjeként térjen vissza Kongóba, ahol kénytelen harcba szállni a civilizáció pusztító erejével. Ugyanezen időben és ugyanott tevékenykedik hasonló, de a belga királytól származó megbízatással Leon Rom (Christoph Waltz), s kettőjük között súlyos, mondhatni halálos játszma, végletes ellenségeskedés fog kialakulni.
És miközben minden eszközt bevet, hogy megállítsa a fehér ember terjeszkedését, saját maga is visszaváltozik azzá, akinek született, és aki titokban mindig is volt. Ahogy a ruha lefoszlik róla, ismét ő lesz a dzsungel ura, a vadon szövetségese, a legyőzhetetlen Tarzan.
Ember és természet
Az úriember, akit Nagy-Britannia miniszterelnöke magához rendel a Downing Street 10. alá nem más, mint John Clayton, ilyen néven harmadik a sorban, Greystoke ötödik grófja, a Lordok Háza tagja. De egy fél emberöltővel korábban és egy fél világnyi távolságra onnan, nevezték őt már másképp is. Egy olyan néven, amely világhíressé vált: egyszerűen Tarzannak.
David Yates rendező ezzel az új Tarzan-történettel mintha csak saját munkáját, az utolsó négy Harry Potter-film kalandjainak mesélését folytatná: ezúttal is egy magával ragadó, kalandos történetet keresett, meseszerű, gyönyörűséges képi világgal. Ehhez olyan nagyszerű forgatókönyvet talált, amely lenyűgözte őt is, ráadásul pedig Alexander Skarsgårdot, a film címszereplőjét is. Ahogy az utóbbi később el is mondta:
„Első látásra beleszerettem. Ebben a történetben minden benne volt, annyi rejtély és feszültség, amennyit csak kívánhat az ember, ráadásul olyan hús-vér szereplők, hogy bizsereg mindene a színésznek, hogy eljátszhassa ezeket. Nem tagadom, engem a szerelmi szál is mélyen megfogott, semmi sematikust nem találtam benne. Az ilyen történeteket, az ilyen szerepeket szeretem, és tudom, hogy a nézők is így vannak vele, mert az izgalmakon kívül, amelyek természetesen a székhez kötik őket, felébred bennük a természetes kíváncsiság a történet és a szereplők sorsa iránt.”
A forgatókönyv olvastán valami hasonlót érezhetett David Barron producer is, konkrétan, hogy ez az a történet, amellyel a nézőket be lehet csábítani a moziba. Szerinte „Tarzan talán a világ legeredetibb kalandfilm-hőse, aki minden egyes alkalommal képes meglepni a közönséget, amikor gazdag személyiségének egy-egy új vonása tárul fel előttük. Bár a dzsungelben nőtt fel, ott olyan tulajdonságokra, személyiségjegyekre tett szert, amelyek kiemelik őt az úgynevezett civilizált világ sokszor nála sokszor szürkébb egyéniségei közül. Olyan erő sugárzik belőle, amely rég kiveszett az úgynevezett nagyvárosi emberből.”
A most filmre vitt új kaland során olyan hatalmas és erős ellenséggel kerül szembe, aki méltó hozzá, akivel szinte egyenlő esélyekkel mérheti össze erejét. Leon Rom mindenre és mindenkire veszélyes, amit és akit John Clayton szeret. És ahogy ez az ízig-vérig angol lord visszatér Afrikába, ismét szembetalálja magát régi (és új) ellenlábasaival, akik már régóta várták, hogy megmérkőzhessenek vele. Ilyen körülmények között a hibátlan úriember haladéktalanul visszavedlik Tarzanná, aki valóban otthon érzi magát a járhatatlan, vad dzsungelben – és valamennyire a gonosz emberi intrikák világában is.
A film elején a kegyes Leopold, Belgium uralkodója meghívja Johnt Kongóba, úgy tűnik azért, hogy eldicsekedhessen neki az általa véghezvitt civilizációs jótéteményekkel – valójában azonban csapdába akarja csalni a brit miniszterelnök bizalmasát, aki szeretné fellendíteni hazája afrikai kereskedelmi kapcsolatait. Az összeesküvés célja nem csak a britek terveinek megtorpedózása, de a belga király ügynöke, Leon Rom ráadásul még foglyul is ejtené a lordot, hogy később egy nagy kalap gyémántot követelhessen a szabadon bocsátásáért.
A Tarzant játszó Skarsgård hozzáteszi: „John ugyan az őserdőben nőtt fel, de már több mint egy évtizede a civilizált Angliában él, ahol társadalmi elismerés övezi. Számára egyáltalán nem magától értetődő, hogy visszatérjen a dzsungelbe, és nem is könnyen határozza el magát erre a lépésre. Ráadásul tényleg maradtak veszélyes ellenségei Kongóban, és tisztában van vele, hogy ők sem fogják ott tárt karokkal várni. És ami engem személy szerint is megfogott, még azzal is tisztában van, hogy egyáltalán nem lesz könnyű számára, hogy ebből az alkalomból szembesülnie kell majd saját régi, már-már elfeledett őserdőbeli személyiségével is. Talán ettől fél leginkább.”
Ráadásul szerelme, Jane ragaszkodik hozzá, hogy Johnt elkísérje Afrikába, amibe hősünk – jobb meggyőződése ellenére – végül bele is egyezik.
Margot Robbie, Jane filmbéli megszemélyesítője saját bevallása szerint megszerette ennek a különleges emberpárnak és ennek a kapcsolatnak a modern felfogású megjelenítését. „Bár a történet az 1800-as években játszódik, a kettőjük közötti kapcsolat pontosan tükrözi a mai emberek felfogását, mindennapi életét. Ez a szerelem ma is így működhetne – vagyis sokkal bonyolultabban, komplexebben, gazdagabban, mint azt a korabeli irodalmi munkákban megjelenítették” – mondja.
