A Valaki más: a változás krónikája című, eredetileg 1997-ben kiadott műve jelent meg Kertész Imre írónak olaszul; a regényt a Giorgio Pressburger fordította le.
A január 27-i Holokauszt Emléknap hetén került az olasz könyvesboltokba Kertész Imre újabb könyve, amely a Bompiani kiadó gondozásában jelent meg Io, un altro (Én, egy másik) címmel.
„Kertész Imre az egyik legnagyobb élő író és néhány könyve felér Primo Leviével. Egy olyan korban, amelyet a szerelmes regények vagy a krimik uralják, és úgy tűnik, más műfaj számára nincs hely, ennek a kicsi, 135 oldalas, élénk és fájdalmas, de humoros könyvnek a feltűnése igazi ajándék” – fogalmazott a budapesti születésű, magyar-olasz író-fordító, Giorgio Pressburger a Corriere della Sera című napilapban írt cikkben.
Az idézett olasz író, Primo Levi (1919-1987) is a koncentrációs táborok túlélőjeként írta műveit. A Sorstalanság című regényéért 2002-ben irodalmi Nobel-díjat átvett Kertész Imre 2001-ben Olaszországban Flaiano-díjat kapott. Első olaszra lefordított regénye A kudarc című műve volt 2003-ban, ezt egy évvel később követte a Sorstalanság, majd Az angol lobogó című elbeszélés követte. Lefordították olaszra a Felszámolást, a Kaddis a meg nem született gyermekér-t, a Jegyzőkönyvet, a Detektívtörténetet, a K. dossziét, a Gályanaplót, valamint a Boldogtalan 20. század című esszét is.
Kertész Imre műveit Giorgio Pressburger, a budapesti Olasz Kulturális Intézet volt igazgatója mellett a Magyarországhoz szintén több szállal kötődő és a magyar irodalom olasz fordítójaként ismert Marinella D’Alessandro, Mariarosaria Sciglitano, Antonio Sciacovelli és az Olaszországban élő Sándor Krisztina ültette át olaszra.
Valaki más – A változás krónikája
Egy „nagy ismeretlen Úr vendégeként” (Kosztolányi), a földi szenvedést megtapasztalva Kertész Imre szinte nem evilági, és mégis valamennyiőnknek ismerős perspektívából számol be mindarról, ami megesett vele. Talán ez a szabadság: a személyes, neki kiosztott életben nem végzetszerűséget látni, hanem különös próbatételt, amely lehetőséget nyújt a döntésre. Arra, hogy az „érinthetetlen” mag, a legszemélyesebb titok keresése során elmerészkedjen odáig, hogy akár el is veszítse ezt az ént. Mi a szabadság? Olyasvalami, amiben elválaszthatatlan a teljes idegenség és a tökéletes beteljesülés. Kertész Imrétől ezt tanultam. A Valaki másban a kortárs európai irodalomban párját ritkító élességgel és kíméletlenséggel mutatja be, miként talált rá az idegenben az otthonra, a nem-azonosban az azonosra. S közben bennünket, olvasókat is ráébreszt valamire. Arra, hogy a rettenetben, sőt a rettenet fokozásában is ott lappang a misztérium lehetősége, s hogy talán az idegenség végtelen fokozása vezet el minket oda, hogy sejteni kezdjük azt, ami túl van az idegenségen. (Földényi F. László)
