„Lehet, hogy most már mindent értek. Mindent elfelejtettem a gyerekkoromból, mert féltem az emberektől.” A holokauszttúlélő Vajda Mihály elhallgatásokkal és félelmekkel teli gyerekkora, ’56 és ’68 traumája, a Kádár-kor értelmiségének dilemmái, reményekkel és kudarcokkal.
Vajda Mihály filozófus Szög a zsákból című könyvével folytatódik a Magvető Kiadó Tények és Tanúk sorozata. A Budapesti Iskola egykori tagja, Lukács György tanítványa emlékirataiban végigjárja gondolkodása alakulásának útját.
Vajda Mihály: Szög a zsákból
(részlet a könyvből)
„Lehet, hogy most már mindent értek. Mindent elfelejtettem a gyerekkoromból, mert féltem az emberektől. 1944. március 19-ig erre talán nem volt okom, de azután minden bizonnyal. Ezért az ember nevű szörnyeteget (homo homini lupus) kitöröltem az emlékezetemből. Ami megmaradt, azok a viszonylag stabil villamosvonalak. Különösen a kettes a Klauzál téren, mert azt még sirattam is.
Gyerekkorom elfelejtését – jó hosszú ideig – annak tudtam be, hogy egészen több mint kilencéves koromig a szüleim minden valószínűség szerint eltitkoltak előlem valamit, amit én valamiképpen tudtam, csak nem értettem. Hogy ugyanis velünk, zsidókkal valami baj van. (Azt, hogy zsidó vagyok, tudtam, ha máshonnan nem, hát abból, hogy az evangélikus iskolában zsidó hittanra jártam.) Mindezt talán azért hittem így, mert úgy gondolom – úgy gondoltam legalábbis –, hogy éppen 1944. március 19. óta vannak kontinuus emlékeim.”
„Nálunk odahaza síri csend honolt. S egy gyerek, akinek nem mesélnek, akinek nem ismétlik unos-untalan a családi történeteket, az semmire sem emlékszik. A szüleim házasságáról alkotott képem persze nem gyerekkori – nem létező – emlékekre épül. Fényképekre? Talán. De leginkább későbbi, már fiatalkori tapasztalataimból következtetek rá. Bizonyára ezért is próbáltam megírni, szinte a semmire építve, szüleim valamiféle életrajzát.”
Vajda Mihály emlékek, családi fényképek és a felnőttkor olvasmányélményei segítségével rekonstruálja a „gyerekkor tényeit”, idézi fel édesanyja, Magda alakját és az édesapát, törekszik megérteni a szülők házasságát.
„Volt egyszer egy Lukács-iskola – idézi egy korábbi írását Vajda Mihály. – Hogy valójában kik tartoztak hozzá, erre a kérdésre nem olyan egyszerű választ adni. Lukács maga azt szerette volna, ha minél többen.” A Budapesti Iskolának szentelt hosszabb írásban Vajda szembenéz egykori hiteivel és kiábrándulásaival, kompromisszumaival és kísértéseivel, barátságaival és e barátságok széthullásával, s mindezt friss humorral, nagy adag öniróniával és mély bölcsességgel teszi. A kötetben olvasható az a nagyinterjú is, amelyet tanítványa és barátja, Kardos András készített 2016 novemberében Vajdával a Budapesti Iskola felbomlásától a rendszerváltásig tartó időszakról. Jegyzetek, annotált névmutató és gazdag képanyag teszi teljessé közelmúltunknak ezt az egyedülálló perspektívából megírt történetét.
A holokauszttúlélő elhallgatásokkal és félelmekkel teli gyerekkora, ’56 és ’68 traumája, a Kádár-kor értelmiségének dilemmái, a menni vagy maradni állandóan a levegőben lógó kérdése, a rendszerváltás körüli évek reményei és kudarcai mind ott sorakoznak e gazdag életút leírásában.
Vajda Mihály Szög a zsákból című kötetét októberben jelentette meg a Magvető Kiadó. A könyv a Tények és Tanúk sorozat 12. darabja. Kötetbemutató a Margó Irodalmi Fesztiválon október 21-én, 17 órakor.
