A jelenből indul, napjainktól hátrál a múltba Vámos Miklós új regénye, amelynek középpontjában egy titokzatos szöveg áll: a hattyús kéziratot minden korban próbálják megfejteni kevés sikerrel. Vámos Miklós új könyve Hattyúk dala októberben jelenik meg.
„Ez egy történelmi regény” – határozza meg a könyv műfaját a szerző, aki öt évig írta ezt a történetet, amely fontos forrásmunkákon, tényeken alapul. A hattyús kézirat mintája például a Yale Egyetem könyvtárában őrzött Voynich-kézirat, amelyről senki sem tudja, miről szól és milyen nyelven íródott. A regény harminckét fejezetében, más-más korszakban tesznek kísérletet arra, hogy a titokzatos hattyús manuscriptumot megfejtsék. „Ez az idő regénye. A változást próbálja megragadni. Fejlődést és visszafejlődést. Elmúlást és múlást. Hanyatlást és a haladást. Gyászt és reményt” – írja a regényről Vámos.
A más-más korszakban játszódó fejezeteket, a könyv cselekményét nemcsak a titokzatos kézirat tartja össze, hanem a helyszín is: Pécs. Vámos Miklós családjának apai ága pécsi származású: az Apáca utcában laktak, a nagyapjának pedig cipőboltja volt a Király utcában. A regény is a városban és környékén játszódik. „Egy város, egy nép, egy törzs históriája” – olvasható a könyv fülszövegében, és nyomon követhető a magyar nyelv kialakulása is.
„Ez egy oda-vissza regény. Miután elolvasta az ember a nyomtatás sorrendjében, talán érdemes elolvasni még egyszer, a végétől indulva, fejezetenként hátrálva előre. Aki akarja, kezdheti rögtön így. Vagy akár összevissza.”
Vámos Miklós: Hattyúk dala
(Részlet a regényből)
Eleink életéről s cselekedeteiről szóló krónika szerzésekor bajt hozhat szegény fejünkre, hogy ott nem valánk, nem látánk az magunk szemével, nem hallánk az magunk fülével. Nem hihetjük másoknak elbeszélését valónak, mert ahányan által élték, annyi féleképpen mesélik el. Okosabb belátni, hogy akként lövöldözünk az múltnak setét barlangjába, miként az világtalan vadász.
Sors bona nihil aliud.
Kár volna úgy hinnünk, elvesztünk örökre, kétségbeesnünk is fölösleges. Míg csontjainkban vagyon velő, ereinkben foly az vér, míg kopját s szablyát ragadhatunk, míg fölöttünk fénylik az magas ég, honnét Istenünk nem szűnik figyelni reánk, addig bizodalmunk maradjon töretlen. Talám bizony nincs már, ki tudná: orvosság kell az betegnek, flastrom az sebnek. Túlélni, bármely áron, ez lebegjen az horizontra tekintő szem előtt.
Várasunk az törökök túlerejének meghódoltatott az Úr 1543-ik esztendejében, juni végén. Ennek utána oszmán településsé változott, hol ok kerültek többségbe. Mindenfele hangzott az mohamedánok& beszéde, az őslakosoké alig-alig. Az kutakat példának okáért sádirvánnak hívta az váras népe, olykor sandervárnak magyarosítván. Az magas szárú lábbélit pedig csesmének, avagy csezmának.”
Vámos Miklós Hattyúk dala című regényét októberben jelenteti meg az Európa Könyvkiadó. A város iránti tiszteletből a könyvet elsőként az országban Pécsett mutatják be. Vámos Miklós október 14-én, pénteken 18 órától mesél új regényéről, a benne felbukkanó titokzatos kéziratról, a városhoz fűződő viszonyáról a Bóbita Bábszínház nagytermében (7626 Pécs, Felsővámház u. 50.). A könyvbemutatót Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala támogatja.
