2017. október 21.  Szombat
Pára 5 °C Pára
Rovatok
2017. október 21.  Szombat   Orsolya
Pára 5 °C Pára

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

Eger várának védelme

50 éves a Hair musical

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Eger várának védelme  
465 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én Dobó István kapitány vezetésével az egri vár védői visszaverték az ostromló török hadat.
50 éves a Hair musical  
50  éve, 1967. október 17-én mutatták be a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált Hair című musicalt.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) “Az anarchizmus atyja” című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Aktuális

“Az anarchizmus atyja”

Szerző: / 2015. január 19. hétfő / Aktuális, Háttér   

Pierre-Joseph Proudhon (Fotó: Wikimédia) “Az irónia minden időkben a filozófusi lángelme jellemzője, az emberi szellem ismertetőjegye, a haladás legyőzhetetlen fegyvere volt.” Pierre-Joseph Proudhon, “az anarchizmus atyja” 150 éve halt meg.

Víziója szerint nincsenek határok, megszűnnek a nemzetállamok, a hatalom a települések egyesülései között oszlik meg, a törvényeket pedig szabad szerződések helyettesítik. Százötven éve, 1865. január 19-én halt meg Párizsban Pierre-Joseph Proudhon francia szocialista gondolkodó, az anarchizmus elméletének megalapozója, az első teoretikus, aki anarchistának nevezte magát.

“Anarchista vagyok”

1809. január 15-én született Besanconban, apja szegény kádár és serfőző volt. A kiváló szellemi képességekkel megáldott fiú nyomdász lett, de magánúton tovább tanult, elsajátította a latin, a görög és a héber nyelvet. Megismerkedett az ugyancsak besanconi utópista szocialista Charles Fourier-val, akinek gondolatvilága nagy hatással volt rá. 1838-tól a besanconi akadémia ösztöndíjával Párizsban tanulhatott, ekkor írta meg első jelentős művét Mi a tulajdon? címmel. Proudhon ebben nemcsak azt jelentette ki, hogy “anarchista vagyok”, hanem azt is, hogy “a tulajdon lopás”. A tulajdonnak azt a fajtáját ostorozta, amely nem saját munkán és méltányos cserén alapul, hanem a termelőeszközök tulajdonosainak monopolhelyzetén, ami lehetővé teszi az idegen munka jogtalan kizsákmányolását. Proudhon a kommunizmus utópista és Marx-féle változatát is azzal vádolta, hogy a termelőeszközök fölötti egyéni ellenőrzés megszüntetésével szétzúzzák a szabadságot.

Pierre-Joseph Proudhon, 1865, \1843-ban Lyonba ment, egy hajózási cég ügyvezetője lett. Itt került kapcsolatba a takácsok titkos társaságával, a mutualistákkal, akik úgy vélték, hogy a gyárakat munkásszövetségek is vezethetnék. Később Proudhon az ő nézeteik hatására nevezte el az anarchizmus általa kidolgozott változatát mutualizmusnak. Számos szocialista gondolkodóval ismerkedett meg, Marxszal vitába is keveredett, mert ellenezte annak tekintélyelvű, centralista nézeteit a szocialista mozgalom szervezéséről.

1846-ban Párizsban adta ki A gazdasági ellentmondások rendszere avagy A nyomor filozófiája című munkáját, amelyben a munkásmozgalom célját nem a magántulajdon megszüntetésében, hanem “negatívumainak” (konkurencia, monopólium, tekintély, állam) felszámolásában látta. Olyan szabad társadalmat képzelt el, amely a munkaeszközökkel és a földdel szabadon rendelkező munkásszövetkezetek társulásával valósul meg, és az értékek szabad cseréjére épül. Azt javasolta, hogy közös adakozásból állítsanak fel egy népbankot, amelyből a munkások kamat nélküli kölcsönt kaphatnának, ugyanis a tőke fő formáját a kamatozó tőkében látta, s a kamat eltörlésével lehetőnek hitte a tőke eltörlését is.

A következő évben Marx A filozófia nyomorúsága című könyvterjedelmű vitairatában élesen szembefordult Proudhon elképzeléseivel, aki 1848-ban már a Louis Blanc-féle szocializmust is elvetette, és elszigetelődött a munkásmozgalomban. Részt vett az 1848. februári párizsi forradalomban, júniusban megválasztották képviselőnek is, de a nemzetgyűlés “kinevette” a népbankra vonatkozó indítványát, Marx pedig a “nyárspolgári fantázia szüleményének” nevezte a társadalom átformálásának ezt a naiv módszerét.

Csak a munkások szabadíthatják fel magukat

A forradalom bukása után a Proudhon által szerkesztett négy lapot bezúzták, őt magát perbe fogták és 1852-ig börtönben ült. Fogsága nem volt túl szigorú: látogatókat fogadhatott, kiengedték a városba is, megnősült, sőt börtönévei alatt nemzette első gyermekét. A cellájában írt, Általános elgondolások a XIX. századi forradalomról című munkájában fejtette ki vízióját a föderatív világtársadalomról, ahol nincsenek határok, megszűnnek a nemzetállamok, a hatalom a települések egyesülései között oszlik meg, a törvényeket pedig szabad szerződések helyettesítik. A kereszténységgel szembeni elméletei miatt 1852-ben Róma minden művét indexre tette.

Proudhon 1858-ban tette közzé háromkötetes filozófiai főművét A forradalom és az egyház igazságossága címmel, melyben a gazdasági, politikai és vallási centralizációt mint a tekintélyelvűség megtestesüléseit támadta. Vallásgyalázás miatt ismét eljárást indítottak ellene, háromévi fogságra ítélték, de a börtön elől Belgiumba szökött. 1862-ig maradt emigrációban, ekkor született a nacionalizmus kritikáját adó, A föderációs elvről című könyve, melyben a központosított hatalommal szemben a föderalizmust, a társulásos formákat hirdette.

Gustave Courbet: Pierre Joseph Proudhon és gyermekei 1853-ban, 1865 (Fotó: Wikimédia)

Pierre Proudhon 1865. január 19-én hunyt el a francia főváros Passy kerületében. Halálos ágyán fejezte be utolsó művét (A dolgozó osztályok politikai képességei), amelyben azt fejtegette, hogy csak a munkások szabadíthatják fel magukat, mégpedig gazdasági eszközökkel, alapvetően szövetkezés útján.

Proudhon eszméi fontos szerepet játszottak az 1864-ben alakult Nemzetközi Munkásszövetségben, az I. Internacionáléban, nagy hatást gyakoroltak az anarchizmus orosz teoretikusaira, Bakunyinra és Kropotkinra, az orosz narodnyikokra és a 19. századi európai föderalista, szindikalista, anarchoszindikalista mozgalmakra. 1867-ben jelentek meg Párizsban életében kiadott összes munkái 26 kötetben, 11 kötetben hátrahagyott iratai, majd 1875-ben levelezései 14 kötetben.

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek