Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Mária Terézia kiváltságlevele című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Aktuális

Mária Terézia kiváltságlevele

Szerző: / 2015. február 10. kedd / Aktuális, Háttér   

Mária Terézia, 1762270 éve Mária Terézia engedélyezte a jászkunok önmegváltását, 1702-ben elvesztett kiváltságaik visszavásárlását. E redemptióval (önmegváltás) megkezdődött a jászok sajátságos, gazdagparaszti társadalomfejlődése az Alföld számos nagykiterjedésű mezővárosában.

A 13-14. században Magyarországra érkező kunok és jászok kiváltságokat kaptak az uralkodótól. Mentesültek a földesúri adóktól, és a nemesekhez hasonlóan vám- és harmincadmentesség is megillette őket. A terület még a török hódoltság idején is koronabirtoknak minősült.

Mária Terézia osztrák császárnő, magyar királynő (Fotó: MEK/OSZK)A kivételezett közjogi helyzet kötelezettségekkel is párosult. A legfontosabb közülük a katonai szolgálat volt: háború idején kötelesek voltak hadba vonulni, főbírájuk, a nádor fizetését is nekik kellett előteremteni. A terheket szívesen vállalták, büszkék voltak szabad állapotukra, előjogaikra, kivételezett jogi helyzetükre.

A török háborúk időszakában a jászkun kerületből sokan elvándoroltak, sokan hajdúnak álltak. A török kiűzése után idegenek költöztek a területre, a hat kun szék közül kettő a török hódoltság alatt teljesen eltűnt. A bécsi udvar állandó anyagi nehézségekkel küzdött, az évtizedes háborúskodás kimerítette a kincstárat. I. Lipót császár elhatározta, hogy áruba bocsátja a Jászkunságot (Jászság, Nagykunság, Kiskunság). 1699-ben átfogó összeírást készíttetett, hogy felmérhesse a terület értékét, gazdasági erejét és adózási képességét.

I. Lipót 1702-ben 500 ezer rajnai forintért eladta a Jászságot, a Kiskunságot meg a Nagykunságot és lakóit a Német Lovagrendnek. Az adásvétel a fennálló törvények értelmében jogtalan volt, lévén a koronabirtok elidegeníthetetlen. A szerződés eltörölte a jászok és kunok örökös kiváltságait, és jobbágysorba süllyesztette őket. Mivel a Német Lovagrend nem tudta érvényesíteni vásárolt jogait, 1731-ben eladta a területet a Pesti Invalidus Rendháznak, amely megkísérelte bevezetni a földesúri szolgáltatásokat.

A jászkunok sohasem törődtek bele ősi jogon szerzett kiváltságaik elvesztésébe. 1703-ban lelkesen csatlakoztak a Rákóczi-szabadságharchoz, a vitézlő fejedelem meg is ígérte kiváltságaik visszaállítását. A szabadságharc azonban elbukott. A jogaik visszaszerzésére 1741-ben indult mozgalmat Pálffy János nádor is támogatta. A három kerületből követek indultak Budára és Bécsbe, kérelmükkel a királyig is eljutottak. Útjaikra ajándékokkal megrakodva mentek, vitték az akkor ritka csemegének számító teknősbékát, az előkelő udvarhölgyeknek darutollakat, kócsagtollakat és aranypénzt is bőven.

Osztrák és magyar huszárok, 1762 (Fotó: OSZK)A jászkunok összefogása és áldozatvállalása eredményét Mária Terézia királynő 1745. május 6-án kegyelmesen megengedte, hogy ha a jászok és kunok visszafizetik az eladási árat a kincstárnak, visszanyerhetik régi szabadságukat (redemptio). Az összeg a kamatokkal együtt 575 900 aranyforintra rúgott, amit csak több évig tartó gyűjtéssel és kölcsönökből tudtak előteremteni. Még ezer lovas katona felszerelését és a nádor évi tiszteletdíjának megfizetését is vállalták.

E redemptióval (önmegváltás) megkezdődött a jászok sajátságos, gazdagparaszti társadalomfejlődése az Alföld számos nagykiterjedésű mezővárosában. 1876-ig jogszolgáltatási, igazgatási és gazdálkodási autonómiát élveztek, akkor a Jászkun Kerület autonómiája megszűnt, a lakosság azonban az új közigazgatási keretek között is őrizte hagyományait és történelmi identitását, noha nyelvük a 16. században kihalt.

Mária Terézia kiváltságlevele visszaállította a jászok és a kunok örökös kiváltságait, melyek közül a legfontosabb a földesúri szolgáltatásoktól való mentesség, a szabad tisztviselő- és lelkészválasztás, valamint a pallosjog volt. A királynő új pecsét használatát is engedélyezte a Jászkun Hármaskerület számára, melynek székhelye Jászberény lett. A megváltott földet tőkeföldnek nevezték, a teljes földterületnek csaknem a fele azonban közös használatban volt, idővel ebből alakultak a redemptus közbirtokosságok. A jászkunok bírája továbbra is a nádor maradt, aki jogait az általa kinevezett főkapitány útján gyakorolta. A három kerület élén a kapitányok álltak, akik választással kerültek tisztségükbe, munkájukat az ugyancsak választott alkapitány segítségével végezték.