„Rajzom, mint hasonlatok és ugyancsak / hasonlataim borus, durva ákombákomok / hasmánt földbefurt vékony vonalak, cirok.” Kondor Béla festőművész, grafikus, költő 44 éve hunyt el.
Nyolcvanöt éves lenne, és már negyvennégy éve nincs köztünk. Akár élhetne, alkothatna is. Művészi pályája azonban csupán másfél évtizedig, 1972-ben bekövetkezett haláláig tartott. Kondor Béla kétszeres Munkácsy-díjas festőművész, grafikus – aki verseket is írt, fényképezett és kitűnően játszott harmóniumon – korának egyik legmegosztóbb alkotója volt.
Rajzom, mint hasonlatok és ugyancsak
hasonlataim borus, durva ákombákomok
hasmánt földbefurt vékony vonalak, cirok.
Kondor Béla a magyar képzőművészet II. világháború utáni nemzedékének egyik legfontosabb alkotója, akinek munkássága csak olyan stílusteremtő mesterekhez mérhető, mint Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos, Vajda Lajos. Már pályakezdése sem volt egyszerű, a főiskola festőosztályából eltanácsolták, szinte kényszerből végezte el a grafikus szakot. Diplomamunkája, a rézbe karcolt Dózsa-sorozat is vihart kavart. A hivatalos kultúrpolitika gyakran támadta, kevés megrendelést, elismerést kapott, de a szakmai előtt a legjelentősebb élő művészként becsülte. Az 1966-os luganói grafikai biennálén kiállított művei alapján a svájci kritikus Arnold Kohler írta: „a magyar Kondor Béla tragikus zseni.” Tervezett párizsi kiállítását – ha megvalósul – Albert Camus méltatta volna.
Kondor Béla az ötvenes évek elején kezdte meg főiskolai tanulmányait, a magyar művészeti élet legnehezebb korszakában. A személyi kultusznak ebben az időszakában a kultúrpolitikai diktatúra uralta az intézményeket, a művészeknek meghatározta, milyen stílusban dolgozhatnak, sőt előírta, hogy műveik formálásában a szovjet művészet példája legyen iránymutató, és a szocialista realista kifejezésmódot kell követniük. Sokan elfogadták és magukévá tették ezeket az utasításokat, mert meg akartak felelni a követelményeknek, de akadtak olyanok is, akik műtermük magányába vonultak vissza, s nem adták fel művészeti elveiket.
A főiskolán is az új rend hívei kerültek hatalomra. A legsikeresebben a posztnagybányai Gresham-kör tagjai tudták átmenteni befolyásukat az új helyzetben, mivel az ábrázoló művészetnek olyan formáját és minőségét képviselték, amely még elfogadható volt a hatalom számára. Tanítványaik közül kiemelkedik Csernus Tibor, aki nagyszabású festői életművet hozott létre. Kondort markáns stílusa, kérlelhetetlen őszintesége miatt elutasították, a művészettörténet legnagyobb alkotóinak műveit, módszereit, szemléletét tanulmányozó attitűdjét nem tudták elfogadni. Ennek ellenére az intézmény vezető mesterei tehetséges művésznek tartották, főiskolai vizsgáján részt vettek, bírálatokat, elemzéseket mondtak róla. Vizsgamunkája a korszak jelképévé vált, művészi értékeit a kor legjelentősebb kritikusa, Németh Lajos méltatta.
KONDR BÉLA: ELŐSZÓ
Már miért nem röppen fel a dalom
s lenne dal? És miért homályos
fürdőszobában gyenge tükör előtt?
Hol van már az igazi ének?
Az utcán véletlen hazugok fütyülik, mintha
renyhe mását és csúnyán elkent szájjal
tokbabújik az igazi avagy a bölcs dalos.
„Rimbaud a hangokat vizionálja színné, Kondor a színeket hanggá és filozófiává. „Szurok Á! hó É! rőt I!, zöld Ü! kék Ó!” Kondor színeit a szavak kimozdítják egy másik dimenzióba, a megállapodott síkból a fantázia terébe csorognak, ahol mintha a megállított harang zengne tovább, s már nem is a harangból, hanem az egész világból szólna, s a fák, a falak, a sziklák színe lenne a hang. „A fehér gyászszín, könnyekkel sós vízben mosdatott feketeség.”” – írja Ágh István.
Nehezen kezelhető ember volt, még a barátai sem értették mindig. Roppant gazdag életművet hagyott hátra. Halála után műtermében másfél ezer alkotás – festmény, grafika, rajz, sajátos technikájú fotó és verskézirat – maradt.
A hagyatékot az állam 1974 tavaszán megvásárolta a Magyar Nemzeti Galéria részére. De még a Kanári-szigeteken is nagyon sok rajza, rézkarca lehet, amiket első felesége a kiköltözésekor magával vitt. Versei kötetben jelentek meg, az egyik 1970-ben (Boldogságtöredék), a másik halála után (Jelet hagyni).
Képein groteszk szimbólumok, vártákolmányok, repülni képtelen szerkezetek, tülekedő, merev mozgású emberek – és mindenhol, mindig angyalok láthatók. Bevallottan hatott rá Hieronymus Bosch szürreális világa, Dürer pontos vonalvezetése és Rembrandt önmarcangoló lelki alkata.
Kondor nevét ma ránk maradt művein túl utcák, terek, iskolák, kultúrházak is őrzik.
