„Most elégedett vagyok, hogy a jövő zenéje megalapult ebben az országban…” Antonín Dvořák cseh zeneszerző, a 19. századi cseh nemzeti zeneirodalom kiemelkedő alakja 110 éve halt meg.
Antonín Dvořák cseh zeneszerző, a 19. századi cseh nemzeti zeneirodalom kiemelkedő alakja 110 éve, 1904. május 1-jén halt meg. A Prágához közeli Nelahozeves falucskában született 1841. szeptember 8-án. Apja a faluban volt kocsmáros, Dvořák is ebben az „intézményben” ismerte és szerette meg a zenét, sőt ő is itt húzta hegedűjén a talpalávalót. Szülei szándéka szerint mészárosnak tanult, de a helyi tanító rábeszélésére elengedték egy prágai orgonaiskolába.
Apja anyagi támogatása nélkül fejezte be a kétéves tanfolyamot, hogy megéljen, prágai kocsmákban hegedült, a nagyszínház zenekarában brácsázott, templomokban orgonált, majd zenét tanított, de így is meglehetősen szerény körülmények között élt.
Próbálkozott a komponálással is, de hol kottája, hol zongorája nem volt, leggyakrabban azonban egyik sem. Művei egyébként sem érdekeltek senkit, amit ő később úgy kommentált: „Legalább mindig volt papír a tűzgyújtáshoz.”
1875-ben elnyert egy tehetséges, de nehéz anyagi helyzetű zeneszerzők számára kiírt ösztöndíjat, egyre gyakrabban játszott darabjai pedig felkeltették Johannes Brahms figyelmét. A német zeneszerző közbenjárására Berlinben kiadták Szláv táncok című zongoradarabját, és az akkor már negyven felé közelítő Dvořák egy csapásra elismert művésszé lett.
1884-es angliai útja valóságos diadalmenetté vált, 1890-ben Moszkvában ünnepelték, ahol barátja, Csajkovszkij két hangversenyt szervezett számára. Egy évvel később a cambridge-i és a prágai egyetem díszdoktora, a prágai konzervatórium tanára lett. 1892-től három évig a New York-i Konzervatórium igazgatója volt, de az amerikai életet képtelen volt megszokni, és honvággyal is küszködött. 1899-ben Budapesten járt a h-moll gordonkaverseny bemutatója alkalmából.
Nyaranta egy Spillville nevű, csehek lakta középnyugati kisvárosba vonult vissza, s felkereste a minnesotai Minnehaha vízesést is. A természeti jelenség inspirálta op. 100-as Szonátájának témáját – a dallamot kotta híján ingének mandzsettájára írta fel. 1985-ben hazatért. Élete utolsó éveiben három opera (Ruszalka, Szent Ludmila, Armida) mellett számos vonósnégyest és szimfonikus költeményt komponált.
Dvořák 1904. május 1-jén Prágában halt meg. Szerény, mélyen vallásos ember volt, szerette a természetet (nyaralójában galambokat nevelt), de csodálta a modern technika vívmányait is, s lenyűgözte a nagyvárosok nyüzsgő élete. Minden műfajban csodálatos könnyedséggel komponált, a klasszikus formákat szláv ritmusok és táncformák beépítésével alakította át.
Legismertebb műve az 1893-ban Amerikában komponált IX. (Az újvilágból) szimfónia, amelyben indián és afroamerikai folklór-elemek, szláv dal- és tánctípusok ötvöződnek, egyik témája Going Home címmel népszerű spirituálé lett. A legenda szerint Dvořák már a komponálás végén járt, amikor családja New Yorkba érkezett, és az örömtől mámoros zeneszerző elfelejtette megírni a trombita-szólamot. A hiányra csak akkor derült fény, amikor másolni kezdték a kiadónak a partitúrát. Ma is repertoárdarab csellóversenye, amelyben a szólistának lehetősége nyílik virtuozitásának bizonyítására.
Több tucat kamaradarabja közül az „amerikai” vonósnégyes és a „dumky” (változó hangulatú szláv népdal) zongoratrió emelkedik ki. Operái közül az 1901-ben bemutatott Ruszalka a legsikeresebb. Összesen kilenc szimfóniát, tizennégy vonósnégyest, négy versenyművet, tíz operát, számos szimfonikus költeményt, dalokat, kórusműveket komponált. Napjainkban is a legnépszerűbb és legtöbbet játszott cseh zeneszerző, szerzeményei Smetana mellett a modern cseh zenei alapjai. Nevét a budapesti Városligetben sétány őrzi.
