Georg Simon Ohm német matematikus és fizikus, az elektromosság egyik alaptörvényének, a róla elnevezett Ohm törvénynek a megfogalmazója, 225 éve született.
Georg Simon Ohm 225 éve, 1789. március 16-án született. Erlangerben született, apja lakatos volt, tehetséges fiát már 16 éves korában felvették a helyi egyetemre, ahol matematikát, fizikát és filozófiát tanult. 1811-ben doktorált matematikából. Ezután évekig középiskolában tanított.1817-ben a kölni jezsuita gimnázium fizikatanára lett, a berlini katonaiskolában, ahol 1826-tól 1833-ig működött, még több kutatási lehetőséghez jutott.
1826-ban ismertette először az általa felfedezett, később róla nevezett fizikai törvényszerűséget, amely egy fogyasztón (pl. elektromos vezetékszakaszon) átfolyó áram erőssége és a rajta eső feszültség összefüggését adja meg. Eredményeit nehezen ismerték el, csak 1833-ban került a nürnbergi politechnikai főiskola fizikai katedrájára, ahol tizenhat éven át tanított.
Pouillet francia fizikus 1837-ben adott át az akadémiának két művet, amely Ohm műve alapján készült. A külföld ekkor kezdett felfigyelni a fizikusra. Először az angol Royal Society tüntette ki 1841-ben a Copley-éremmel, majd külső tagjául választotta.
1849-től a müncheni egyetemen tanított, ahol 1852-ben nevezték ki professzornak. Nevét az elektromosságtan róla elnevezett alaptörvényével örökítette meg. Pontos méréseivel nemcsak a feszültség, áramerősség és ellenállás viszonyát határozta meg, hanem az ellenállásnak a vezető keresztmetszetétől és anyagától való függését is. Tőle ered a fajlagos vezetőképesség fogalma. A különböző anyagok között ellenállási sorrendet állapított meg. Kísérleti eredményeit elméleti meggondolásokkal is alátámasztotta.
1827-ben jelent meg A galvanikus lánc című könyve, melyben a hőterjedésre és az elektromos áramra vonatkozó törvények hasonlósága alapján következtetett, hogy a hőjelenségek és az elektromosság között valamilyen belső kapcsolatnak kell lennie. Könyvében olvashatók az áramelágazásokra vonatkozó, később Kirchhoff-törvényeknek nevezett összefüggések is. Azt is megállapította, hogy az elektrolízisnél az áram felbontó hatása arányos az áramerősséggel. Eredményes kutatómunkát végzett az optika, a hangtan és a fényinterferencia területén is. Összefüggést talált az elektromos áram feszültsége, erőssége és a vezetők ellenállása között. Alapvető felismerésekre jutott a hangtan és a fénytan területén is.
1854. július 6-án Münchenben halt meg.
