A Francia Tudományos Akadémián Henri Poincaré francia fizikus 120 évvel ezelőtt mutatta be először a röntgensugárzást: egy béka, valamint egy emberi kéz átvilágított képével lepte meg a hallgatóságot.
Wilhelm Conrad Röntgen német fizikus 1895. november 8-ról 9-re virradó éjszaka fedezte fel azt a sugárzást, amely könnyedén áthatol az emberi testen és a legtöbb szilárd anyagon. A Crookes vákuumcső katódsugaraival kísérletezett, és a sötét szobában arra lett figyelmes, hogy a cső közelében egy sugárzásra érzékeny anyaggal bevont ernyő zöldes fénnyel kezdett világítani.
Mivel a fekete papírba burkolt cső falán sem a katódsugár, sem a látható fény nem tud áthatolni, a jelenséget csak egy ismeretlen sugárzás okozhatta, amit X-sugárnak nevezett el. Még nagyobb csodálkozására a sugárzás akkor is csak kicsit gyengült, amikor könyvet tett a cső és a képernyő közé, sőt ernyőt tartó ujjainak csontjai is kirajzolódtak a képernyőn, ami azt bizonyította, hogy a láthatatlan sugár a kézen is áthatol.
Az új sugárzásról a következő napokban az is kiderült, hogy a vastag ólomlemezen kívül szinte minden anyagon áthatol, ráadásul nemcsak a fluoreszkáló képernyőn, hanem a fényképlemezen is nyomot hagy.
Röntgen másfél hónap múlva publikálta felfedezését, eredményeit 1896. január 20-án a Francia Tudományos Akadémián Henri Poincaré francia fizikus mutatta be először: egy béka, valamint egy emberi kéz átvilágított képével lepte meg a hallgatóságot. Az ülésen a tudósok azt javasolták, hogy az X-sugarakat a jövőben Röntgenről nevezzék el, aki felfedezéséért 1901-ben megkapta az első fizikai Nobel-díjat.
A röntgensugarak alkalmazása által lehetővé váló képalkotási technika gyökeresen átformálta az emberi szervezetről alkotott tudásunkat, forradalmasította az orvostudományt. Segítségével az emberi test belsejéről addig elképzelhetetlen információkat nyertünk. A találmányban rejlő lehetőségeket fokozatosan ismerte fel a tudomány, mígnem a 20. század közepére már egyre nagyobb biztonsággal alkalmazták e sugarat, amely különböző vizsgálati módszerekben játszik meghatározó szerepet az orvoslásban.
A röntgensugarak hullámhossza a milliméter milliomod és százmilliomod része között változik. Áthatolási képességük az anyag atomsúlyával, sűrűségével és rétegvastagságával arányos. E tulajdonságai alkalmassá teszik az anyagok belső szerkezetének és az emberi test belsejének vizsgálatára. Áthatolásuk után tulajdonképpen a testek árnyéka látható, illetve filmen rögzíthető.
A különböző sűrűségű anyagok árnyéka más-más árnyalatú, ezért az egyes szervek, csontok, illetve az anyag belső hibái kirajzolódnak. Ugyanakkor az ionizáló elektromágneses sugárzás nagyobb dózisban káros az élő szervezetre. Megfelelő indikáció esetén azonban a vizsgálattal várható információ hasznosabb a beteg egészsége szempontjából, mint a sugárterhelés kockázata. A röntgensugár alkalmazása kétirányú lehet: egyrészt átvilágítja a testet, és megmutatja a betegség helyét, másfelől gyógyít is, ha erre szükség van. A röntgenezést tehát vizsgálati célokra és gyógyításra használják, daganatokat, gyulladásokat kezelnek vele.
