„De ahogy egyszer egy lektorom mondta: „Vannak magánál jobb írók, ez nem kétséges. De van magának egy tulajdonsága, ami keveseknek: tud mesélni!”” 10 éve halt meg Kertész Erzsébet, aki elsősorban hölgyeknek, lányoknak szánta regényeit, és több korosztály nevelkedett fel a „csíkos könyvein”.
„Mit írhatok? Írjam azt, hogy „Nincs álom, amit megoszthatnánk mással, s az egész élet annyi, hogy az ember egyedül marad”? Ez is igaz. Igaz a másik idézet: „Az élet szép, Tenéked magyarázzam?” Ki-ki választhat a kettő között…” (Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született)
Az írónőt, aki több mint félszáz, elsősorban történelmi nőalakokról szóló könyv szerzője volt, életének 96. évében 2005. március 29-én Budapesten érte a halál. Az elsősorban lányoknak, asszonyoknak író Kertész Erzsébet 1909. szeptember 29-én született Szolnokon. A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kémia-földrajz szakán tanári oklevelet szerzett. Kezdetben könyvtárosként dolgozott, majd 1936-től a Dolgozó Asszonyok Lapja főszerkesztő-helyettese, 1940-től pedig szabadfoglalkozású író volt. Elbert S. Payne és Marjorie Wyne álnéven is jelentek meg írásai.
„Talán azért lettem író, mert bizonyítani akartam. Megmutatni apámnak, hogy nem olyan nagy szerencsétlenség, ha nincs fia” – vallotta Kertész Erzsébet, akinek első regénye, A júliusi szerelem 1936-ban jelent meg, és igazi közönségsikert aratott. Ezt követően ajánlották neki, hogy írjon a múlt, a 19. század nagy alakjairól, az lesz az ő világa. Így születtek meg a történelmi életregények nagy nőalakokról, akik a férfi társadalom rácsait feszegették, nem fogadták el a számukra kijelölt babaszobát, volt céljuk és tudtak cselekedni a cél érdekében.
Főként regényes életrajzokat írt, melyeknek hősei mindig lányok, asszonyok voltak, akik a férfiak világában önálló életet, karriert értek el. Elsősorban fiataloknak, ezen belül is lányoknak írt regényein, amelyek az emlékezetes „csíkos könyvekben” jelentek meg, olvasók több generációja nőtt fel. Életrajzi munkái a világtörténelem és a magyar történelem nagy alakjairól szóltak, de kizárólag nőkről.
Nevéhez kötődik egyebek mellett a Teleki Blanka, a Szendrey Júlia, a Csipkebolt Brüsszelben, a Kossuth Zsuzsanna és a Zrínyi Ilona című könyv, írt regényt a világ első matematika-professzorasszonyáról, Szonja Kovalevszkáról, Magyarország első orvosnőjéről, Hugonnay Vilmáról és Elisabeth Barrett Browning költőnőről. Utolsó kötete saját életrajzi regénye volt, amely néhány évvel ezelőtt jelent meg Fiút vártak, lány született címmel.
Kertész Erzsébet tucatnyi regénnyel bizonyított. Történelmi hősnőinek személyisége mögé rejtezve végigélte a XIX. századot, és végigélte a huszadikat is. Ám a Fiút vártak, lány született c. művében ő maga a regényhős, a régimódi kisasszonyból lett modern, független szellemű íróasszony, a szeretteiért rettegő anya és feleség. Aki kilencven évesen is őrzött valamit kamaszkori önmagából. Megrendítően őszinte regényével talán még az ifjúkori barát, Szerb Antal elismerte volna.
„…1944-45-ről soha nem írtam.
Most negyedik esztendeje írom, kilencvenegyedik évemben vagyok, és először térek vissza a múltba. Gyermekeimnek rovom ezeket a sorokat, mikor már „Hullatja levelét az idő vén fája/ Terítve hatalmas rétegben alája”, hogy a fényképek mellett legyen egy mindig élő emlékük anyjukról, akinek legnagyobb gondja és öröme az ő életük volt.”
Kertész Erzsébet számos elbeszélés és mese szerzője is volt, fordított bolgárból és oroszból egyaránt. 1995-ben a köztársasági érdemrenddel, 2000-ben József Attila-díjjal tüntették ki. 2005. március 29-én hunyt el, életének 96. évében.
