„Ha az ember lelkében nincs rend, nem képes rendet tenni maga körül.” 130 éve született Ezra Loomis Pound amerikai költő, műfordító, kritikus, szerkesztő; a modern amerikai irodalom egyik legkiemelkedőbb és egyben legvitatottabb képviselője.
1885. október 30-án született az idaho-i Hailey-ben. A pennsylvaniai egyetemen és a Hamilton College-ban tanult, ahol romanisztikát, angol irodalmat és amerikai történelmet hallgatott. Master-fokozatát 1906-ban szerezte meg Philadelphiában, majd rövid ideig az amerikai Wabash College-ban tanított.
EZRA POUND: A BOLDOGOK SZIGETE
Ó, Isten, Venus, Mercur, tolvajok patrónusa,
Adjatok idejében, könyörgöm, egy kis trafikot
A polcon csinosan feltornyozott
kis fényes skatulákat,
S a pakkolatlan illatos Cavendish-t
a az apróra vágott pipadohányt,
S a szőke Virginiát
szabadon fényes üvegrekeszében,
S egy mérleget, nem túl szutykosat,
S a könnyű lányokat az utcáról betérve egy-két szóra,
Egy röpke szóra, s hogy hajuk igazítsák.
Ó, Isten, Venus, Mercur, tolvajok patrónusa,
Juttassatok egy kis trafikot,
vagy ültessetek bármely mesterségbe,
Kivéve átkozott céhed: írás
hol éjjel-nappal agyunk dolgozik.
(ford.: Károlyi Amy)
Ezt követően 1907-ben Európába utazott, majd több hónapos velencei „kitérő” után 1908-ban Londonban telepedett le, ahol az élénk angol szellemi életbe bekapcsolódva hamarosan az első modernista nemzedék vezéralakja lett. Ezekben az években, 1908 és 1911 között hat gyűjteményes verseskötetet jelentetett meg, lírájának korai zsengéit ekkor még a provanszál és a korai olasz költészet hatása itatta át. Később azonban modernizálta költészetét, s részt vett a rövid életű, de nagy hatású ún. imagista mozgalomban.
Az „imagista” kifejezést maga Pound használta először 1912-ben egy londoni kávéházban H.D. (Hilda Doolittle) versei kapcsán. Az elnevezés az angol image (jelentése: kép) szóból származik, az irányzat főként angol nyelvterületen hatott, de a francia irodalomban sem volt ismeretlen. A csoport tagjai elvetették a hagyományos versformákat és kötöttségeket, s megpróbálkoztak modern francia, ógörög, továbbá kínai és japán (haiku) formákkal is. Az imgaista sűrítés és koncentráció egyik iskolapéldája Pound In a Station of the Metro (Egy metroállomáson) című verse lett.
Pound később egyre inkább eltávolodott az imagizmustól, s ezen túllépve egy radikálisabb esztétikai elveken alapuló újítási kísérlettel, a vorticizmussal – a tematikailag központosított, egységes hatásra törekvő, örvényszerűen sodródó energiájú lírával – próbálkozott. 1914-ben kiadta Vorticisme (Vorticizmus) című írását, melyben a radikális képzőművészet – mint pl. Kandinszkij – dinamizmusát alkalmazta a lírában. Ugyanebben az esztendőben feleségül vette Dorothy Shakespeare-t, 1917-ben pedig a Little Review londoni szerkesztője lett.
1920-ban kiadta a Hugh Selwyn Mauberley című, 18 önálló költeményből álló kötetét, melyet az író Londontól való búcsúzásának is tekintenek. 1924-től Rapallóban élt, figyelme ekkoriban ismét fő művére, az 1917-ben elkezdett Cantos (Énekek) című, eposz formájú antológiasorozatára irányult. Vorticista érdeklődését ekkor az ún. ideogramma-módszer váltotta föl, mely e mű kompozíciós elvévé vált.
„Ezra Pound-ra azért haragudott [Gertrud Stein], mert egyszer régen túlságosan hirtelen ült rá valami apró, törékeny és kétségkívül kényelmetlen székre, amit – nagyon is meglehet- szándékosan adtak éppen alája, s azt megrepesztette, vagy tán összetörte. Az, hogy Ezra nagy költő, gyöngéd és nagylelkű férfi, s az, hogy tisztességes székben nem tett volna semmi kárt, meg se fordult az agyában. Ezra iránti ellenszenvének okát később eszelte ki, agyafúrtan és kajánul.” (Ernest Hemingway: Vándorünnep)
1927-ben Olaszországban megalapította az Exile című irodalmi folyóiratot, egy évvel később, 1928-ban pedig az amerikai irodalomban nyújtott kiemelkedő teljesítményéért elnyerte a Dial 2000 dolláros nagydíját. Az 1930-ban napvilágot látott A Draft of XXX Cantos (XXX cantó vázlata) című művében a költő Odüsszeusz képében bolyong a halottak között.
A harmincas évektől kezdve Pound energiája nagy részét a fasizmus védelmének szentelte. A háború kitörésétől kezdve a római rádió angol adásában fanatikus kirohanásokat intézett az amerikai hadsereg ellen. Uszító beszédei hallatán az amerikai főügyész felszólította, hogy hagyjon föl ezekkel. Végül rádiós beszédei miatt 1945 májusában katonai hatóságok letartóztatták és Pisában tartották fogva. Ebben az időszakban született egyik legmegkapóbb, legszemélyesebb műve, a The Pisan Cantos (Pisai Cantók), melyért később, 1949-ben neki ítélték az újonnan alapított Bollingen-Library of Congress díjat.
1946 végén Amerikába vitték, ahol hazaárulás vádja miatt beszámíthatatlannak nyilvánították és a washingtoni Szt. Erzsébet elmegyógyintézetbe zárták. Innen 1958-ban engedték ki, az ellene felhozott vádakat azonban soha nem ejtették el. Az utókor véleménye erősen megosztott Pound elmebetegségével kapcsolatosan. Egyesek szerint a költőnek valóban idegösszeroppanása volt és furcsa téveszméi is voltak; míg az ellentábor állítja, hogy ez csak az írótársak összeesküvése volt annak érdekében, hogy megmentsék őt a hazaárulásért kijáró akasztófától. 1964-ben az Amerikai Költők Akadémiája a tagjává választotta. Haláláig Olaszországban élt és dolgozott, sírja a San Michele in Isolán, Velence temetőszigetén található. 1972. november 1-jén Velencében távozott el az élők sorából.
Ezra Pound a XX. század irodalmának egyik legellentmondásosabb alakja volt. Vitathatatlan tény azonban, hogy mind a megjelenésében, mind a viselkedésében különc író alapvető szerepet játszott a költészet XX. századi megújulásában, radikális művészetfelfogása nagy hatással volt kortársaira, akiket mint kritikus-mecénás is befolyásolt és irányított.
