„Ez a ma a béke napja volt / s a málnaízű csendé, / a nap ma egész nap sütött / s az est most hűvös szentély.” 110 éve született Hajnal Anna költő, műfordító.
HAJNAL ANNA: MA
Ez a ma a béke napja volt
s a málnaízű csendé,
a nap ma egész nap sütött
s az est most hűvös szentély.
Szívem ma csak a magamé,
s egyedül lenni legszebb,
pilláim alvó sásain
elálmosul a könnycsepp.
Hajnal Anna 1907. február 1-jén Holczer Annaként látta meg a napvilágot a Vas megyei (ma Burgerlandhoz tartozó) Gyepfüzesen. Később számtalanszor vallott arról, mennyire sokat jelentett neki szülőfaluja. Iskoláit is itt végezte, polgáriba Szombathelyen járt. A család 1926-ban Budapestre költözött, ahol Anna magántanítványokat vállalt, angol nyelvórákat adott, s mellette verseket kezdett írni. A Pásztortűz és az Álláspont című folyóiratokban megjelent írásaira felfigyelt Babits Mihály, aki 1933-ban egyszerre négy versét is leközölte a Nyugatban, amelynek harmadik nemzedékéhez sorolják.
Első önálló verseskötete 1935-ben Ébredj fel bennem álom címmel látott napvilágot. Képeit lazán fűzte egymás mellé, a nyugtalan tájat a kiáradó lélek szimbólumává növesztette. Felfokozott, zaklatott szabadversei még Kassák hatását tükrözve az expresszionizmus példáját követik, de már az antik mérték hatása is érződik rajtuk. 1937-ben Keszi Imre író, kritikus, zenetudós felesége lett, s a megtalált szerelem új színt hozott költészetébe. Az 1938-ban megjelent Himnuszok és énekek versei egyetlen téma köré csoportosulnak: az élet szépségét, ezen belül is a szerelem eksztatikus örömét énekelik meg. Szerelmes versei egyszerre az öröm és a fenyegetettség kifejezései, hirdetik a kötöttség és a szabadság együttélését.
Szenzualizmusa és stilizáltsága miatt a tehetségét feltétel nélkül elismerő kritikusok a jellegzetesen női költőt látták benne. Radnóti Miklós figyelt fel rá, hogy asszonyi lelkének rejtelmes rezdülései, belső történései költészetében mindig szintézist teremtenek a kozmosszal, a mindenséggel. Következő korszakában az angol romantika természethimnuszainak hagyományait folytatta, a középkori himnuszok formájába öltöztetve, verseinek erejét a népköltészetre jellemző parallelizmusok adták.
Az antik költészetet jól ismerő költőnőt vonzotta a klasszikusok világa, így szerepet vállalt abban a szellemi mozgalomban, amely a harmincas, negyvenes években az antikvitást, az ókori művelődés értékeit elevenítette fel.
A terjedő fasizmussal szemben a kultúra több évezredes örökségének védelmére szólította fel írótársait, a szellemi ellenállás jegyében indította meg az Argonauták című folyóiratot. A nem túl hosszú időt megélt lapban olyan kiválóságok publikáltak, mint Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Devecseri Gábor, Szerb Antal, Cs. Szabó László. Később létrehozta a Tóth Árpád Társaságot, amelynek tagjai, írók, költők, kritikusok az ő lakásán tartották felolvasásaikat, vitáikat.
1946-ban közreadta Összegyűjtött verseit, majd a gyermekkorát anekdotikus elemekkel, a gyermekmesék és hiedelmek borzongató elemeivel felidéző Gyepűfűzést. A negyvenes években lírája szembehelyezkedett a korábban meghatározó intellektualizmussal és a misztikum felé sodródott. A fordulatot a kialakuló szocializmus jelentette, stílusának alapelemei ellentmondásba kerültek a kor uralkodó elvárásaival, szárnyalása a szocialista kultúrpolitika által felállított követelményekkel.
HAJNAL ANNA: MESSZIRŐL
Reggel van, ágyamon ülök,
de enyém messze tenyered,
és hirtelen csókom nyomán
finom köd futja be szemed.
Be édes fészekre talált
ajkamnak bujkáló tüze,
szorongás száll fel szívedig,
s a reggel fűszeres íze
lángokkal csap szét ínyeden,
és minden ered megtelik
szúró villámokkal,
amik fel-felcikkázva szívedig
vakítanak, s Te nem tudod,
mitől őrült meg reggeled,
míg ajkam lassan,
szomjasan csókolja
ájult tenyered.
Átmeneti válsága után, 1952-ben jelent meg az Óriások százada című kötete, majd 1961-ben az Olajos korsó. Az impresszionista kötetben az állatok és növények költői rajzával kísérletezett, s ekkor értek benne verssé a háborús és ostromélményei is. A hatvanas évek közepén születtek mítosz-versei és a férje halálát követő siratóénekek ciklusa. Líráját szüntelenül gyarapította mítosz-teremtő képzelete, hite az élet legyőzhetetlenségében, természetszemlélete, majd utolsó köteteiben szembenézése az öregséggel és a halállal. Életéről Újraszületések címmel adta közre írásait. Még utolsó, kórházban töltött napjait is az írásra szánta, amíg tehette, ezt az időszakát a megrendítő Alkonyfény posztumusz kötetből ismerjük.
Hajnal Anna műfordítói tevékenysége is jelentős. Leginkább az angol költészetben volt otthonos, elsősorban a költő-rokonainak tekintett preraffaelitákat – Breton, Blake, Burns, Swinburne – tolmácsolta. Írt gyermekverseket, gyermekeknek szóló elbeszéléseket, fordított ifjúsági irodalmat. Mindvégig igyekezett belül maradni a gyermeki világlátáson, világképen és kifejezésmódon, melyben természetesen élnek együtt a játékok, érdekes történetek, néprajzi jellegzetességek. Több versét megzenésítette a Kaláka együttes, s Halász Judit is sikerrel adott elő néhányat.
Munkásságát 1947-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták, 1966-ban József Attila díjat kapott. 1977. december 6-án, Budapesten halt meg. Születésének 100. évfordulójára Gergely Ágnes és Székely Magda válogatásában jelent meg kötet Tiszta, tiszta, tiszta címmel.
