95 éve született Mészöly Miklós Kossuth-díjas író. Esterházy Péter szavaival „erkölcs, méltóság, becsület, pogány életöröm” jellemezte, és szigorúság önmagával, a nyelvvel szemben.
A jelentős művei – Saulus, Film, Magasiskola – mellett politikai szerepvállalásáról is ismert Kossuth-díjas író 81 évet élt. Esterházy Péter szavaival „erkölcs, méltóság, becsület, pogány életöröm” jellemezte, és szigorúság önmagával, a nyelvvel szemben. A jelenségek szerkezeteit vizsgálta, az emberi létezés végső kérdéseit fogalmazta meg szabatos, szinte a végletekig leredukált nyelven, így vált a magyar próza egyik megújítójává.
Mészöly Miklós Molnár Miklós néven 1921. január 19-én Szekszárdon született, a pannon táj egész életére és művészetére hatással volt. Másik meghatározó élménye a zene: kisgyermekkorában Bartók első feleségétől, Ziegler Mártától tanult zongorázni, a Mikrokozmosz szigorúan komponált egyszerűsége prózaírói munkásságára is hatott.
1942-ben a budapesti egyetemen jogi diplomát szerzett. Már jogi tanulmányai alatt foglalkozott írással, és arra készült, hogy Párizsban folytasson irodalmi stúdiumokat. 1943-ban azonban behívták katonának; a háború kegyetlensége, abszurditása szökésre késztette, rövid frontszolgálat után, katonaszökevényként bujdosott, majd előbb szerb, majd szovjet fogságba esett. Hazatérve fizikai munkát végzett, majd Szekszárdon lett lapszerkesztő.
„Minden napot úgy kellene kezdenünk, mintha a csecsemő és haldokló egyszerre pillantana ki a szemünkből. Így talán megértenénk valamit abból, amit szüntelenül s okosan igyekszünk megmagyarázni magunknak.” (Mészöly Miklós: Elégia)
Első novelláskötetét már Mészöly Miklós néven publikálta, és 1949-ben vette feleségül Polcz Alaine pszichológus-tanatológust. Harmonikus, kiegyensúlyozott házasságuk, építő együttlétezésük legendás volt, noha Alaine többször elhagyta Mészölyt, annak hűtlensége miatt.
1947-48-ban Szekszárdon volt lapszerkesztő, emiatt többször letartóztatás fenyegette. 1948-ban jelent meg első műve, a Vadvizek című elbeszéléskötet. 1951-től a Bábszínház dramaturgja, majd 1952-1956 között munkanélküli volt, nem publikálhatott, s csak 1955-ben jelenhetett meg két meséskötete. 1956-ban részt vett az Írószövetség követeléseit rögzítő Nyilatkozat megfogalmazásában. A forradalom után ismét évekig mellőzték, műveit nem adták ki.
1963-ban jelent meg Az ablakmosó című drámája, amely politikai botrányt kavart, és két előadás után levették a műsorról. A teljesítményt hajszoló civilizációs életforma bukásáról szóló Az atléta halála című regényét a Szépirodalmi Kiadó visszautasította, így az Párizsban jelent meg először francia nyelven, Magyarországon csak 1966-ban. Ezt követte egy évvel később a Jelentés öt egérről című elbeszéléskötete, a címadó novella látszólagos szenvtelenségével megrendítő tanulmány az ember végletes kiszolgáltatottságáról, a holokauszt gyalázatáról.
1968-ban együtt tiltakozott a Csehszlovákia megszállása ellen felszólaló írókkal. 1968-ban jelent meg Saulus című regénye, A Magasiskola című kisregényéből készített film Cannes-ban különdíjat
nyert.
1976-ban Film című regényét durva támadások érték a hivatalos kritika részéről; a filmszerűen megjelenő történet – egy idős házaspár valóságos budai sétája – századokat átfogó történelmi időutazássá válik, amely során az író a történelmet végtelen erőszaksorozatnak mutatja.
„Sokszor magam se tudom már, mit miért gondolok. Néha azon veszem észre magamat, hogy hirtelen forróság önt el, minden megtisztul, de ki is üresedik körülöttem. És ez az üresség mégis a lehető legjobb, amit valaha éreztem. Mintha valami kisebbnél is kisebbet sikerült volna megérintenem.
Egy hangyát megsimogatni!” (Mészöly Miklós: Saulus)
A Charta ’77 aláírása után a fiatal ellenzéki írónemzedék egyik szellemi vezetője volt. 1993-ban a Demokratikus Charta szóvivője, a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája szóvivője, 1996-ban Budapest díszpolgára lett.
Volt egyszer egy Közép-Európa című novellagyűjteménye 1989-ben az év könyve lett. 1989-től a Magyar Napló állandó munkatársa, 1990-ben az Írószövetség elnökségi tagja lett. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító elnöke volt. Főként meséket, ifjúsági regényeket, elbeszéléseket, verseket, regényeket, esszéket, tanulmányokat, publicisztikát írt. A tágasság iskolája (1977), valamint az Érintések (1980) című kötetei esszék, filozofikus töredékek, jelentős ars poeticai, művészeti elméleti reflexiók gyűjteményei.
Drámáit a Bunker (1979), verseit, lírai reflexióit az Esti térkép (1981) című kötet tartalmazza. További fontos művei: Film (regény) Szárnyas lovak (novelláskötet), Megbocsátás (kisregény). 1991-ben jelentek meg visszaemlékezései Az én Pannóniám címmel, majd az 1990-es években a Családáradás című kisregény és a Hamisregény. Fontosabb könyveit számos nyelvre lefordították.
1986-ban Déry Tibor-díjat, 1988-ban Magyar Művészetért Díjat, 1992-ben pedig Soros-életműdíjat kapott. 1990-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Felesége, Polcz Alaine pszichológus, jelentős szakmunkák szerzője segítette elviselni súlyos betegségét, szenvedéseit, amit méltósággal, bölcs rezignáltsággal viselt; 2001. július 22-én halt meg.
