„Új év Istene, tarts meg / Magamnak / S tarts meg mindenkit / A réginek, / Ha lehet: / Boldog új évet kivánok.” Vers a hétre 2017-ben is, Ady Endre örök kívánalmaival.
Vers a hétre, a napra, az egész évre. Ki másnak a versével köszönthetném, köszönthetnénk az újévet, mint Ady Endréével? A költő, publicista, elbeszélő nagyszabású lírája forradalmasította a 20. század eleji magyar költészetet. Bevallva, vagy bevallatlanul máig (és a jövőben is) tartó hatással bír.
Utolsó verseskötete, Az utolsó hajók, 1923-ban, már jóval a halála után jelent meg. Kései versei egyszerre szólnak a múlthoz és a jelenhez, stílusa komorsága egyben összegzi mindazt a fájdalmat, amit a világháború kitörése váltott ki a költőből. A testileg-lelkileg összetört Ady vérző szívvel tekint a magyarság széthullására, fájlalja fiatalsága elmúlását és kapaszkodik a szerelembe, Csinszkába: „Új év Istene, tarts meg / Magamnak / S tarts meg mindenkit / A réginek”. Ahogy Szerb Antal fogalmaz: „A Csinszkához írt versek meghittek, bensőségesek, éjszaki-fényes boldogsággal áradók. Amint kibékült a halállal, kibékült a szerelemmel is. Most már nem végzet-küldötte harc a szerelem, hanem megbékélés, összebúvás a megindult világban, csöndes hazaérkezés.”
ADY ENDRE: BOLDOG ÚJ ÉVET
Ezúttal sírva, szépen
Forgok meg lelkemnek régi
Gyermekes életében:
Boldog új évet kivánok.
Boldog új évet kivánok,
Mindenki tovább bírja
E rettenetet,
E szamárságot,
Mint szegény, mint bírom én, én,
Gyönyörködve,
Óh, én szegény
Lelki kémény.
Boldog új évet kivánok.
Ontom a füstjét
A szavaimnak,
Pólyálva és idegesen,
Be messze ringnak
Az én régi terveim,
Az én régi társaim is
De messze vannak,
Boldog új évet kivánok.
Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kivánok.
