„Ne bántsd a fát, hisz ő is érez, / Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.” Ezen a héten a 157 éve született Benedek Elek megindítóan szép versét ajánljuk.
A nagy meseíróról tudható, hogy számos verset is írt, elsősorban a gyerekeknek, de szól a szülőkhöz és a nevelőkhöz, a hazát védőkhöz és a politikai élet szereplőihez is. Versei egyszerűek, tiszták, dallamosak, Elek apó jellemének alapvonásai tükröződnek bennük és sok-sok jó tanács.
Verseket olvashatunk a házi és erdei állatokról, a madárfészekről, a fecskéről, a bagolyról, a sasról, a verébről, a kacsáról, a nyusziról, de a róka, a mackó, a sas is egy-egy vers hőse, Verseiben minduntalan megjelenik a sűrű rengeteg erdő, a természet szeretetére és óvására intés: „Fa lombja közt viharban, vészben / Lám meg se ring madárka fészke,”
Ezen a héten a 157 éve, 1859. szeptember 30-án az erdélyi Kisbaconban született Benedek Elek versét ajánljuk.
BENEDEK ELEK: SZERESD A FÁT
Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hadd annak, ami, épnek, szépnek.
Szeresd a fát!
Édes gyümölcsét várva-várod,
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad,
S te bánkódnál majd, késő bánat.
Ne bántsd a fát!
Fa lombja közt viharban, vészben
Lám meg se ring madárka fészke,
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája.
Szeresd a fát!
Anya ő is, minden levélke
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve.
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints fel rája.
Ne bántsd a fát!
Mindaz, kik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének,
Ásóval is költők valának,
Szép lombos fákról álmodának.
Szeresd a fát!
