„A tücsök cirregve fölneszel. / Testem hűs álmokat iszik. / Apró csillagos éjtündérek / a szívemet hozzád viszik.” Ezen a héten a 111 éve született Dsida Jenő gyönyörű versét ajánljuk.
Dsida Jenő versei az emberi élet négy nagy, ősi élményforrásából táplálkoznak: az emlékezésből, a szerelemből, a természetből, a halállal testközelségben élő ember szorongásából. Verseinek lágy hegedűhangja a leselkedő halál közelségéből fakad az elmúlás szomorúságáról, az élet millió virágú szépségéről: „csigák s iszonyú nagy füvek közt, / a sárga holdvilág alatt.”
„Dsida gyönyörködtet, ezt azonban a legművészibb színvonalon, mindig édes gyönyörűséget szerezve olvasóinak. Úgy vélem, Dsida Jenőt szeretni kell, és nehéz is elképzelni olyan versolvasó embert, aki őt ismervén, ne zárná szívébe, és ne érezné jó barátjának az élet oly sok jót és oly sok rosszat kínáló kalandjai közt.”
Az ifjúkorától kezdve szívbeteg Dsida Jenő 1907. május 17-én Szatmárnémetiben született, és 1938. június 7-én Kolozsvárott hunyt el.
DISDA JENŐ: TÜNDÉRMENET
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat iszik.
Apró csillagos éjtündérek
a szívemet hozzád viszik.
Parányi szekérre fektetik,
pihék, mohák közé, puhán,
befödik zsenge nefelejccsel
s lehelnek rá éjfél után.
Húzzák lassú, nyüzsgő menetben
szemükben harmat, áhitat –
csigák s iszonyú nagy füvek közt,
a sárga holdvilág alatt.
