„Madár zeng s villan az égen / fut árnya sötéten a réten / fent tűzben két lila szárny ég / lent hamuszürke az árnyék” Ezen a héten a 116 éve született Dsida Jenő gyönyörű versét ajánljuk.
Dsida Jenő a két világháború közötti magyar líra kiváló egyéniségeként tevékenykedett, nemcsak versei, hanem irodalmi tanulmányai és újságcikkei által is maradandó nyomot hagyott maga után. Dsida Jenő fiatalkori, 1929-ben írt önéletrajzában így ír:
„Rövid az életem: leírni is csak röviden lehet. Tizenöt és fél éves voltam, amikor első versem – valami kis névnapi köszöntő – megjelent Benedek Elek nagyapó Cimborájában, s akkor kaptam az első honoráriumot. Azóta sem voltam olyan boldogan büszke és magammal megelégedett, mint akkor. Azóta sok mindent láttam a világban, és becsületesen próbáltam írni magamról és arról a sok mindenről, amit láttam. Szülővárosomból, Szatmárról négy éve kerültem Kolozsvárra, most itt végzem a jogi fakultás utolsó esztendejét. A szenvedést is megkóstoltam már, néhány évig állandóan levert voltam és szomorú. Most huszonkét éves vagyok. de napról napra fiatalodom. Éjszakánként szépeket álmodom, rendületlenül hiszek Istenben és az emberekben. Hiszek a nőben, a versben, a szépség és jóság missziójában.
Valami lesz belőlem, de még nem tudom: mi.”
Az ifjúkorától kezdve szívbeteg Dsida Jenő 1907. május 17-én Szatmárnémetiben született, és 1938. június 7-én Kolozsvárott hunyt el.
DSIDA JENŐ: MERRE SZÁLL?
Madár zeng s villan az égen
fut árnya sötéten a réten
fent tűzben két lila szárny ég
lent hamuszürke az árnyék
Röghöz tapad életem – ó jaj
szállni be bús örök óhaj
örök, de örökre hiába
embernek földön fut a lába
Valahol fent két lila szárny ég
rohanok mord és hideg árnyék
botladozom magam összesebezve
messzire messzire – messze
Ó merre száll az a langy dal
az a fényes mennyei angyal?
kinek lila szárnya ragyog
kinek én csak az árnya vagyok.
