„Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban / már csöppen a csönd a falakról, / engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét” Ezen a héten a 72 éve meghalt Radnóti Miklós gyönyörű vallomását ajánljuk.
1940. május végén látott napvilágot Radnóti Válogatott versek (1930-1940) című kötete az Almanach-Kiadónál. A kötet végére, az Újabb versek (1938-1940) című részbe, a régi verseken kívül kilenc új költeményt is beillesztett a költő. Ezek a következők: Szerelmes vers, November, Trisztánnal ültem, Együgyű dal a feleségről, Koranyár, Nyugtalan órán, Lángok lobognak, Mint a halál és A „Meredek út” egyik példányára.
Vajon a világ köznapi derűjét figyelő költő szeretett volna megfeledkezni iszonyú látomásairól, szeretett volna percnyi menedéket találni a közelgő végzet elől? Még játszani is tudott. A játékban azonban jelen volt a kor valósága és rettenete, de ez volt jelen a feleségében való hitben és szerelemben is. A szerelem, amely mindig biztonságot, oltalmat és menedéket adott Radnótinak. A munkába temetkezett és az élet apró örömeinek felfedezései felé hajolt: „És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény / permetegén ragyog által a kék.” De még ezt a csodálatos őszi pillanatot is sötétbe borította a közelítő a fagy, s a szerelem fölé is szorongás és vészterhes árnyék borult: „hull a levél, közelít a fagy és / eldől a merev rét, / hallod a halk zuhanást.”
Ezen a héten a 72 éve, 1944. november 9-én Abda község közelében agyonlőtt Radnóti Miklós érzelmektől hullámzó versét ajánljuk.
RADNÓTI MIKLÓS: SZERELMES VERS
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még,
majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény
permetegén ragyog által a kék.
Sárgán fut az ösvény,
vastag avar fedi rég!
Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban
már csöppen a csönd a falakról,
engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét,
hull a levél, közelít a fagy és
eldől a merev rét,
hallod a halk zuhanást.
Ó évszakok őre, te drága, szelíd, de szeretlek!
s nem szeretek már soha mást.
(1939)
