„Az vagy nekem, mint testnek a kenyér / S tavaszi zápor fűszere a földnek;” Ezen a héten születésének 451. és halálának 399. évfordulója alkalmából Shakespeare talán legismertebb és legszebb szonettjét ajánljuk.
Shakespeare életét és műveit elég sok rejtély övezi, ma sem tudni bizonyosan, ki volt az a titokzatos W.H., akinek szonettjeit az első kiadáskor, 1609-ben ajánlotta.
Az elsősorban drámái révén halhatatlanná vált Shakespeare élete ma is számos kérdést vet fel. Szonettsorozata azonban még e két prózai alkotásnál is nagyobb dilemma elé állította az utókort. Mind a szonettek keletkezési idejéről (talán az 1590-es évek), mind pedig ihletőjükről, hőseikről és a versek költői értékéről is a legellentmondásosabb vélemények születtek. Saját kora kritikusai sem tudták pontosan behatárolni ezeket a műveket: fennmaradt írások némelyiket a szonetteket cukrosoknak mondja. Másutt is mint az édes, a kedves Shakespeare-ről beszélnek róla. Nyelvezete, gondolatvilága gazdag és szabad teret kapott szonettjeiben épp úgy, mint drámáiban.
Szonettjeivel önmagát nyújtotta, érzelmeit közvetítette – méghozzá a legmagasabb művészi fokon. Nincsen egy sora sem, mely arra mutatna, hogy költői öntudata megrészegítette volna.
Ezen a héten William Shakespeare születésének 451., halálának 399. évfordulója (1564. április 23. – 1616. április 23.) alkalmából a világirodalom egyik legszebb szonettjét ajánljuk.
WILLIAM SHAKESPEARE: SZONETTEK
LXXV. SZONETT
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
(Fordította: Szabó Lőrinc)
