„De minden kincsem csak az álmaim; / Álmaim terültek lábad elé; / Lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.” Százötven éve, 1865. június 13-án született egy Dublin melletti kis faluban, Sandymouthban William Butler Yeats Nobel-díjas ír költő, drámaíró.
W. B. YEATS: AZ ÉG KÖNTÖSRE VÁGYIK
Volna csak enyém az ég köntöse,
Arannyal hímzett ezüstszínü fény,
Az ég kék, sötét s szürke köntöse,
Melyben az éj jár s a hajnal s a fény,
Azt teríteném lábaid elé:
De minden kincsem csak az álmaim;
Álmaim terültek lábad elé;
Lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.
(Fordította: Szabó Lőrinc)
William Butler Yeats 1865. június 13-án született egy Dublin melletti kis faluban, Sandymouthban Apja, John Butler Yeats ügyvédként kezdte, majd portréfestő lett, anyja, Susan Pollexfen egy módos sligói kereskedőcsalád sarja volt. A család 1867-ben Londonba költözött, ám a gyerekek a nyarakat és az iskolai vakációkat az anyai nagyszülők sligói házában töltötték, ahol – a legenda szerint – manók, tündérek és kísértetek is lakoztak. E különös-varázsos világ Yeats későbbi költészetére és drámaírói munkásságára is nagy hatással volt, több művében feltűntek az ír népmesei figurák, a kelta mitológia alakjai.
1880-ban visszaköltöztek Dublinba, s a gyerekek itt végezték iskoláikat is. 1883-ban Yeats beiratkozott a Városi Művészeti Iskolába, ám érdeklődése nem a festészet, hanem inkább az irodalom felé vonzotta. Első versei 1885-ben jelentek meg a dublini egyetemi lapban – amikor 1887-ben Londonba költöztek, Yeats már hivatásos író volt. Néhány barátjával együtt megalakította a Rímfaragók Klubját, amelynek tagjai vállalták, hogy csak a költészetnek élnek, s semmiféle pénzkeresettel nem foglalkoznak; alapelvük volt, hogy az életből művészetet kell csinálni. Ebben az időben Yeats az angol romantikusokat olvasta, s sajtó alá rendezte Blake műveit.
Örök kíváncsisága új szellemi utakra vezette: tagja lett a Teozófiai Társaságnak, az ezoterikus buddhizmus tanításait olvasta, spiritiszta szeánszokon vett részt, előadásokat hallgatott az okkultizmusról, a keleti mágiáról, a brahmin filozófiáról. E sokfajta élményt azonban – örökölve apja mindent megkérdőjelező szkepticizmusát – megszűrve engedte magához, igazából semmit nem hitt el, ám e szellemi sokféleség jótékonyan hatott ifjúkori lírájára.
1889-ben megjelent első verseskötete, Osszián vándorlásai és egyéb versek címmel, s ugyanebben az évben találkozott élete nagy szerelmével, az igézően szép és ragyogóan tehetséges Maud Gonne színésznővel. Kapcsolatuk felemás volt: Yeats rajongott a lányért, s többször is megkérte a kezét, de kosarat kapott, Maud kedvelte és csodálta a költőt, de az ő igazi szerelme Írország, az ír nemzeti mozgalom volt. Az külön érdekesség, hogy a költő 1916-ban Maud lányának, Iseultnak kezét is megkérte, de ő is kikosarazta. Maud révén Yeats kapcsolatba került az ír nemzeti mozgalommal, ám annak harciasabb, radikálisabb ága távol állt tőle.
A sivár, az áruló, a jövőpusztító országtól meg kell próbálni megszabadulni.
Míg a másik két nagy ír, Shaw és Joyce megpróbált elszakadni Írországtól, addig Yeats soha nem is akarta elhagyni végleg Írországot, itt érezte leginkább szabadnak magát. Ahogy Gergely Ágnes írt a Nyugat magyarja című esszénaplójában: „Hosszabb-rövidebb utazásaiból rendre visszatért. Az otthonlét nem egyszerűen kötődést jelent. Országépítést, belülről. Yeatsnek megadatott, hogy fájdalommentesen szeresse hazáját.”
Úgy vélte, az ír újjászületéshez az irodalom, a színház, a népi hagyományok felélesztése révén kell hozzájárulnia. Első lépése ebben az irányban A kelta félhomály című 1893-as esszégyűjteménye volt. Ekkoriban kötött barátságot Lady Augusta Gregory írónővel és népmesegyűjtővel, s vele alapította 1899-ben Dublinban az Ír Irodalmi Színházat, amely 1904-től Ír Nemzeti Színházként működött tovább. A megnyitón 1899-ben Yeats Katalin grófnő című darabját adták elő, amely az írországi éhínség idején játszódik. Yeats élete végéig a színház egyik igazgatója maradt, s több drámáját is bemutatták: A szívbéli vágy földje, A homokóra, A király küszöbe, Deirdre, Cathleen ni Houlihan (ennek címszerepét Maud Gonne játszotta az 1902-es bemutatón). Yeats darabjai többnyire mitikus vagy időtlen időkben játszódó verses drámák, amelyeknek főbb szereplői az ír folklór jellegzetes alakjai.
W. B. YEATS: SELLŐ
A sellő egy fiúra lelt
Kedvesévé tette
Test a testet átölelt
S lebuktak nevetve
Hogy szerető is megfulhat
Azt elfelejtette.
(Fordította: Kabdebó Tamás)
1909 és 1914 között költészete jelentősen átalakult, verseiben háttérbe szorult a „kelta félhomály” és az ezoterikus hatások, képi világa szikárabb lett, verssorai tömörebbek, keményebbek.
1917-ben Yeats néhány heti ismeretség után nőül vette a nála 17 évvel fiatalabb spiritiszta médiumot, Georgie Hyde-Leest, akitől két gyermeke született. Kapcsolatuk munkakapcsolat is volt, Hyde-Lees ugyanis automatikus írással lejegyzett egy misztikus művet, amelyet a költő 8 éven át szerkesztett és rendszerezett, s 1925-ben saját neve alatt Vision (Látomás) címmel meg is jelentetett.
1922-ben az Ír Szabad Állam megalakulásakor az ír szenátus tagja lett, hat évig töltötte be ezt a hivatalt. 1923-ban irodalmi Nobel-díjat kapott „magasrendű művészi formában megnyilatkozó költészetéért, amelyet egy egész nép szelleme inspirált”. A húszas évek végén írt köteteinek (A torony, A csigalépcső) fő témái az 1916-os húsvéti felkelés és a polgárháború, a „Torony” néven emlegetett lakhelyük, egy régi normann vár, valamint Bizánc és mozaikjai, s az ókori görög bölcselők voltak. Élete utolsó éveinek legjelentősebb művei A gémtojás című drámája, az Új versek című gyűjtemény, valamint az Utolsó versek és két színmű című kötet, amely már csak halála után jelent meg.
Yeats 1939. január 28-án hunyt el a francia Riviérán, Roquebrune-ben. 1948-ban földi maradványait hazájába szállították, s ahogy azt A Ben Bulben alatt című versében meghagyta – a drumcliffe-i protestáns temetőben helyezték végső nyugalomra, saját sírfeliratával: „Életet, halált / Nézz hidegen. / Lovas, tovább”.
