A ma is parázslóan szexi, titokzatos színész védjegye a csendes érzéketlenség, a belső gyötrődés megjelenítése. Napjaink egyik legnépszerűbb francia filmsztárja, Alain Delon filmszínész 80 éve született.
Elkápráztat és irritál, elbűvöl és felbosszant géppisztolyaival és acélkék tekintetével – ő Alain Delon, az ezerarcú sztár. Ragyogó sikerek és tragikus bukások, szerelmek és szétválások, Visconti és Romy Schneider árnya, Belmondo barátsága – erről szól szenvedélyes élete. Jön felénk valaki a filmvásznon, szmokingja fölött világos trencskóban, hófehér selyemingben, rózsával a gomblyukában, összehúzott vállakkal, jéghideg pillantással, összeszorított szájjal, kalapját mélyen homlokba húzva – és akkor ez a valaki nagyon lassan felemeli revolverét és ránk céloz… legszívesebben holtan esnénk össze – írja a színészről Rein A. Zondergeld. Csak hogy megmutassuk neki, hogy igaza van, hogy szívünk közepébe talált.
Az 1935. november 8-án, a Párizshoz közeli Sceaux városkában világra jött fiúnak nehéz gyermekkora volt: családja szétesése után négyévesen nevelőszülőkhöz került, majd egy sor internátusban megfordult, mivel kezelhetetlennek tartott magatartása miatt több helyről is kicsapták, idővel aztán anyja visszafogadta. Tucatnyi iskolából eltanácsolták, tizenöt évesen végleg búcsút intett a rendszeres képzésnek. Előbb mostohaapja üzletében dolgozott, majd tizenhét évesen állást és otthonát is otthagyta. Harcolt ejtőernyősként Indokínában, volt futár, portás és pincér.
Egy színész ismerőse elvitte magával a cannes-i filmfesztiválra, ahol a sármos fiatalembert helyben felfedezték. Azonban egy felkínált szerződést elutasítva úgy döntött, hogy inkább hazájában vállal szerepeket. Már első filmje után számtalan (főként női) rajongója akadt. 1958-ban először dolgozott együtt Jean-Paul Belmondóval, ekkor lett társa a szakmában – a Christine című filmben – és az életben is Romy Schneider. Az álompár zaklatott viszonya 1963-ban ért véget, a szakítást Delon levélben jelentette be. 1968-ban ismét együtt dolgoztak, A medence című lélektani drámában. A színésznő 1982-ben bekövetkezett halála után Delon hosszú szerelmi vallomásban búcsúzott tőle a Paris Match hasábjain.
Ő volt az első színész, aki eljátszotta Patricia Highsmith Tom Ripley-jét az 1960-ban készült Ragyogó napfény című krimiben. A filmben – amely nemzetközi sztárrá tette – színészi tehetségét is bizonyította. Védjegyévé lett csendes érzéketlensége, az arcára kivetülő belső gyötrődés – a mindehhez társuló vonzó külső pillanatok alatt kapós európai sztárrá tette. Neves rendezők „használták” gyakran „üres felületként”, amelyre a néző rávetítheti az eseményekről és a szereplőkről alkotott saját értelmezését. Különösen jó példa erre Luchino Visconti, Michelangelo Antonioni vagy Jean-Pierre Melville alkotása.
Mintegy száz filmet forgatott, s bár szerepelt művészfilmekben is (Rocco és fivérei, A párduc, Napfogyatkozás vagy a személyes kedvencének tartott Klein úr), igazi műfaja a bűnügyi film (A zsaru szava, Ne ébreszd fel az alvó zsarut!) és a kalandfilm (A fekete tulipán, Zorró). A szamuráj című filmjében teremtette meg a komor, hideg, hátborzongatóan nyugodt gyilkos figuráját. Akár rendőrt, akár bűnözőt alakított, mindig magányos és titokzatos maradt, egyszerre híres és ismeretlen főhős. 1981-ben az Egy zsaru bőréért című filmben rendezőként is bemutatkozott. Egy évtizeddel később sajátos öniróniával játszotta el az öregedő nőcsábászt a Casanova visszatér című filmben.
Nem csak színészként sikeres: a hatvanas években a Dalidával közösen előadott Paroles című számuk világsláger lett, nevével férfiruházatot, cigarettát, italt és illatszert is forgalmaznak. Szabadidejében lóversennyel és műgyűjtéssel is foglalkozik, bár az elmúlt években festmény-, bor-, továbbá páratlan óra és fegyvergyűjteménye egy részét árverésre bocsátotta.
Pályafutása során több botrányba keveredett: engedély nélküli fegyvertartásért ült rács mögött, vádolták maffiakapcsolatokkal, a hatvanas évek végén testőre titokzatos halála sötét politikai hátterű bűnügy középpontjába állította. Magánéletével is sokszor került a lapok címoldalára: a Romy Schneiderrel folytatott románca közben született fia a modell-énekesnő Nicótól. 1964-ben vette feleségül Anthony nevű fiának anyját, akitől Mireille Darc színésznő kedvéért vált el. 1987-ben Svájcban telepedett le manöken feleségével, akitől két gyermeke született, de ez a házassága is válással ért véget.
1999-ben bejelentette, hogy nem forgat többé, fogadalmát szerencsére nem tartotta be: az őszülő hajú egykori szívtipró az utóbbi években a többi közt krimikben és Asterix-filmben is szerepelt. Idős kora ellenére a színpadtól sem távolodott el, három éve Anouchka lányával az Egy közönséges nap című színdarabbal bejárta Franciaországot.
Művészete elismeréseként 2012-ben megkapta a locarnói nemzetközi filmfesztivál életműdíját. A következő évben előtte tisztelgett a cannes-i filmfesztivál, ahol ünnepélyesen bemutatták a René Clément rendezésében készült Ragyogó napfény című film felújított változatát.
A napjainkig egyik legnépszerűbb francia filmsztár az utóbbi időben több egészségügyi problémával is küszködött. Néhány éve szívritmuszavar miatt megoperálták, az elmúlt évben pedig arcidegproblémák és visszatérő fejfájás miatt műtötték meg.
