A vásznon érzékeny, szenvedélyes, szeszélyes nőket formált meg, alakításainak sajátos színt kölcsönzött temperamentumos személyisége. Glenda Jackson kétszeres Oscar-díjas angol színésznő 80 éves.
1936. május 9-én Brinkenheadben, egy Liverpoolhoz közeli kisvárosban jött a világra egy munkáscsalád gyermekeként. Iskoláit tizenhat évesen hagyta félbe, hogy egy amatőr színtársulathoz csatlakozzon. Az itt töltött évek alatt szerezte színpadi rutinját, hiszen szinte minden szerepkörben kipróbálhatta magát, közben a megélhetésért portásként és pincérként dolgozott. Idővel bejutott a Drámaművészetek Királyi Akadémiájára, diplomáját 1957-ben kapta kézhez.
Peter Brook, a Royal Shakespeare Company világhírű rendezője fedezte fel tehetségét, az ő irányításával lett a társulat vezető színésznője. 1964-ben kiugró sikere volt Charlotte Corday szerepében Peter Weiss Marat halála című drámájában, a szerepet a dráma filmváltozatában is eljátszotta. A világhírt és vele együtt első Oscar-díját a Szerelmes asszonyok című film hozta meg számára 1969-ben. A másodikat 1973-ban az Egy kis előkelőségért kapta. Még kétszer jelölték az aranyszoborra, 1971-ben az Átkozott vasárnap, majd 1975-ben a Hedda című mozik főszerepéért. A vásznon érzékeny, szenvedélyes, szeszélyes nőket formált meg, alakításainak sajátos színt kölcsönzött temperamentumos személyisége.
A zene szerelmeseiben Csajkovszkij feleségét játszotta parádésan, a BBC hatalmas sikerű tévésorozatában I. Erzsébet szerepéért kopaszra borotváltatta a fejét. A legendás királynőt később a Mária, a skótok királynője című filmben is eljátszotta, Vanessa Redgrave oldalán. A hetvenes-nyolcvanas években neve a biztos kasszasikert jelentette, így számtalan felkérést kapott. Eljátszotta Ibsen Hedda Gablerének címszerepét, a francia színésznő Sarah Bernhardtot A hihetetlen Sarah-ban, diszkrét báj jellemezte unatkozó szépasszony-feleség alakítását az Egy romantikus angol nőben, aztán Kleopátra volt a BBC sorozatában. 1978-ban remek párost alkottak Walter Matthauval a Várlak nálad vacsorára című vígjátékban, későbbi filmjei közül említésre méltó A katona visszatérése, a Teknőcnapló és A szivárvány.
1992-ben – ahogy mondani szokás – pályája csúcsán lehúzta a redőnyt: színészként nyugdíjba ment, és politikusi karriert kezdett. A Munkáspárt parlamenti képviselőjévé választották, ő volt a brit alsóház egyetlen Oscar-díjas tagja. 1997-ben Tony Blair kormányában megkapta a londoni közlekedésért felelős államtitkár-helyettesi posztot. Tisztségéről 2000-ben mondott le, hogy indulhasson a főpolgármesteri székért, s bár a küzdelemben alulmaradt, ő lett a győztes Ken Livingstone hajléktalanügyi tanácsadója. A Munkáspárt úgynevezett lázadó balszélének egyik tagjaként rendszeresen bírálta a kormányfőt, 2003-ban, az iraki háború megindítása idején Tony Blair lemondását követelte. A parlamentben töltött ideje alatt soha nem tért vissza sem a színpadra, sem a vászonra, és interjút sem adott korábbi karrierjéről, hogy minél inkább második hivatásának szentelhesse magát. Tavaly májusban azonban már nem indult a választásokon, hanem visszatért a polgári életbe.
Most, a nyolcvanadik születésnapjához közeledve mindenkit azzal lepett meg, hogy visszatér a színészethez. A BBC Radio 4 felkérte a Vér, Szex és Pénz című rádiójátékának főszerepére, amely Emile Zola Rougon-Macquart ciklusa alapján készül. Az első rész november 21-én kerül adásba.
1983-tól 2004-ig nevét viselte egy színház Londonban (az épületet később lebontották), 2006-ban, az Ibsen Emlékévben a világ tíz legjobb Ibsen-színésznője közé választották és megkapta az Ibsen Centenáriumi Díjat.
1978-ban a Commander of the Order of the British Empire (CBE) kitüntetettje lett.
