Az 1960-as évek Amerikájában Robert Kincaid fotográfus a National Geographic megbízásából járja Madison megyét, hogy képeket készítsen a híres fedett hidakról. Itt ismerkedik meg Francescával… A Madison megye hídjai több mint egy romantikus regény, valódi remekmű.
A szerző első regényével, a Madison megye hídjaival egyből meghódította szinte egész Amerikát. Az Államok teljes területén a bestsellerlista élére került, és 1993-ban elnyerte az Abby-díjat is. Szerepel a huszadik század legkelendőbb műveinek listáján, és világszerte több mint 50 millió példányban fogyott. A belőle készült film, A szív hídjai világhódító utat járt be, Meryl Streep és Clint Eastwood főszereplésével.
Amikor az ismeretlen férfi útbaigazítást kér tőle, hirtelen ötlettől vezérelve felajánlja, hogy elkíséri őt, s ezzel fenekestől borítja fel addigi megszokott életét. A két magányos ember visszavonhatatlanul, első pillantásra egymásba szeret, s újra rátérnek arra az ösvényre, amelyről azt hitték, örökre elveszett: az egymáshoz tartozás, az erotika, a költészet varázslatos birodalmába.
„S mint valami ősi, nagy vadásznak, aki messzi utakat bejárva megpillantja végre otthona tüzének fényeit, magányossága szertefoszlott. Végre. Végre. Oly messziről jött… olyan messziről. Minden rendbe jött, most, hogy rajta feküdt, és tökéletesen biztos volt szerelmében. Végre!
Reggeltájt, kicsit felemelkedve az asszony szemébe nézett.
– Ezért születtem ebben a korban és erre a bolygóra, Francesca. Nem azért, hogy utazzak vagy fényképeket készítsek, hanem hogy téged szeresselek. Most már tudom. Időtlen idők óta zuhanok valami magas, távoli helyről, régebb óta, mint ahány éve világra jöttem. És mindezek alatt az évek alatt feléd hullottam.
Amikor lementek, a rádió még szólt. Eljött a hajnal, de a napot vékony felhőtakaró borította.
– Francesca, szeretnék kérni tőled valamit – mosolygott a kávét töltő nőre.
– Igen? – Francesca ránézett. Úristen, mennyire szeretem, gondolta. Bizonytalanság fogta el. Még többet kívánt belőle, hogy soha ne érjen véget.
– Bújj be a farmerba és pólóba, ami tegnap volt rajtad, meg egy szandálba. Semmi mást ne vegyél föl. Szeretném lefényképezni, milyen vagy ma reggel. Egy fénykép, csak mi kettőnk számára.
Francesca fölment. Lába remegett attól, hogy egész éjjel a férfi köré fonódott. Felöltözött, aztán kimentek a legelőre. Itt készítette Robert a képet, amelyet az asszony minden évben elővett.”
A fotósként és zenészként is ismert Robert James Waller amerikai író 1939-ben született. Első regénye, a Madison megye hídjai néhány évvel nyugdíjba vonulása után, 1992-ben jelent meg, és elsöprő sikert aratott. A több mint húsz évvel ezelőtt írt regény semmit sem veszített érvényességéből, erejéből: a mindent elsöprő, örök szerelemről szóló művet azóta is újabb és újabb generációk fedezik fel maguk számára.
Carolyn és Michael édesanyjuk, Francesca halála után hazaérkeznek Madisonba, és itt értesülnek anyjuk végakaratáról: nem férje mellé kívánja temettetni magát, hanem úgy rendelkezett, hogy hamvait a híd alatti patak vizébe szórják. A hagyatékot rendezgetve a két fiatal előtt kibontakozik anyjuk sok évvel korábbi története: Carolyn és Michael apjukkal egy távoli vásárra indultak, mialatt a családi farmra vetődött a National Geographic fotósa, az akkor ötvenkét éves Robert Kincaid, hogy lefényképezze a megye fedett hídjait. A röpke négy nap alatt szenvedélyes szerelem bontakozott ki közte és az olasz származású, tanár végzettségű Francesca között, amit az asszony naplójában le is írt. Soha többet nem találkoztak. A farmerfeleség egy ügyvéd leveléből értesült később Robert haláláról, akinek a hamvait végakarata szerint Madison megye Roseman hídjának közelében szórták szét.
Annak, aki most ismerkedik a történettel, azt javasoljuk, mindenképp a regénnyel kezdje. Noha kevesebb hangsúlyt fektet a szerelmi titok továbbélésére a soron következő generációban, árnyaltabb, részletezőbb képet fest a két főszereplő múltbeli történetéről. Meryl Streep magával ragadó játéka a filmben nem igazi szerelemként jeleníti meg a nő és a férfi közötti szenvedélyes köteléket. Nem érzékeljük, Robertnek mennyivel több ez a négy nap az utazásai során megszokott kalandos csábításoknál. Még akkor sem, ha Francesca inspirálja őt a munkájában. A világtól elzártan élő asszonynak többet jelent: úgy kapaszkodik belé, mintha elmulasztott fiatalságát kellene pótolnia. A férfi olyasmit képes adni neki, amit az egyszerű, ám becsületes férjétől soha nem kapott meg – odafigyel rá, virágot szed neki, segít a konyhában, költészetről beszélget vele, új életre kelti a testét, és még az érzéseire is kíváncsi. Mi más lenne ez Francescának, mint a szerelem illúziója?
A könyv ennél sokkal tárgyilagosabb, a történet szárazabb dokumentuma, ahol azonban mégis sokkal valódibb mélységekig jut, és hihetőbben ábrázolódik ki ez a szerelem. Amikor egy nő úgy dönt, hogy férjhez megy – filozofál Francesca -, végérvényesen lezárja az életét, de bizonyos szempontból el is kezdi. Döntések sora tükrözi, hogy mit kezdünk majd egy házassággal, de a döntések mindig belőlünk fakadnak, akár jónak, akár tévedésnek bizonyulnak. Az olvasóban ott motoszkál: az érzés Frencesca és Robert között csak ott és akkor, azzal a múlttal és abból a magányból születhetett meg. Olvasás közben pedig előtör az igazi kérdés: ha a nő Robertet választotta volna, mi maradna ebből az érzésből?
Robert James Waller 1939-ben született Iowában. Egyetemi diplomáján kívül tanárképzőt is végzett. A Bloomington Egyetemen fejezi be tanulmányait, majd ide tér vissza, hogy menedzsmentet és gazdaságtant tanítson. Alkotói élete előtt befut egy szabályos civil karriert: 1977-ben egyetemi tanár ugyanott, 1980-ban pedig az Üzleti Iskola dékánja, ahonnan 1986-ban vonult vissza. 1992-ben írta a Madison megye hídjai című regényét, amely sokáig fenn volt a New York Times bestsellerlistáján. Jelenleg Texasban él. Az Alexandra Kiadó gondozásában több kötete olvasható: a Költői esszék, a Menekülés északra, a Keleti keringő és A szerelem zenéi.
