Ajánlásait főleg szakmabelieknek, költőtársaknak, kritikusoknak írta Radnóti Miklós, a civil olvasók száma viszonylag csekély volt. Gyarmati Fanninak a költő csupán egyetlen ajánlást írt, ám abban megjelenik a Két karodban című vers fő motívuma.
Radnóti Miklós irodalmi és személyes kapcsolatai ismerhetők meg abból az új kötetből, amely a költő több mint hatszáz dedikációját adja közre – közölte Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész.
A kötet ajánlójából megtudhatjuk: amikor a szerző munkája során beszélgetett Radnóti Miklós özvegyével, Gyarmati Fannival, két dolgot kérdezett: először azt, hogy miért is érdekes egy dedikáció, másrészt hogy hol tart a kutatásban, mennyi ajánlást sikerült összegyűjtenie. Az irodalomtörténész büszkén vágta rá, kétszázat – akkor még csak annyi volt. Erre Gyarmati Fanni elkezdett harsányan nevetni, és azt mondta: „Az nem lehet! Miklós nem adott el annyi könyvet”.
A dedikációk mint írói kézjegyek régóta az irodalomtörténeti (és a gyűjtői) érdeklődés látóterében vannak, hiszen a szerző által írt ajánlás érdekes, mint az irodalmi élet történésének, a gesztusnak megfogható dokumentuma. Emellett azonban a dedikáció információt is hordoz: életrajzi forrás, amiből kirajzolódik a teljes kapcsolathálózat.
A címzettek azonosításában sokat segített neki Radnóti Miklósné, akinek a költő csupán egyetlen ajánlást írt, ám az irodalomtörténeti jelentőségű, megjelenik benne a Két karodban című vers fő motívuma.
Ajánlásait főleg szakmabelieknek, költőtársaknak, kritikusoknak írta Radnóti Miklós, a civil olvasók száma viszonylag csekély volt – tudatta az irodalomtörténész. A dedikációkat végigböngészve igaznak tűnik az anekdota, mely szerint a költő 1930 szeptemberében Szegedre kerülve sokaknak ajándékozott az év tavaszán megjelent Pogány köszöntő című kötetéből, így próbálva megismertetni magát a város irodalmi közegében.
A könyv 614 dedikációt mutat be, de kitér az egyes kötetek történetére is, miközben nem feledkezik meg a címzettek életrajzáról sem. A különleges irodalmi tabló feltárja Radnóti pályafutásának és életének ismert, valamint kevésbé ismert részleteit.
A dedikációk közül az egyik legérdekesebb egy, a szegedi Somogyi-könyvtárban található kötetben szerepel. A költő második könyvét, az Újmódi pásztorok énekét 1931 áprilisában betiltotta az ügyészség, amikor az elkobzásról szóló felhívás elhangzott a rádióban Baróti Dezső elment a Radnóti lakására és megmentett jó pár példányt a kötetből. Ezek közül a szerző néhányat dedikált közeli barátainak, egybe pedig később részletesen leírta a kötet betiltásának és az emiatt indult per történetét.
Radnóti ama kevesek közé tartozik, akik a kifejezés nyelvi gondossága mellett a látható nyelven való közlésre is különös gondot fordítottak. Keze írása pontos és szabályos, formái csinosak, de minden cikornyától és hivalkodástól mentesek, tükrözik kifejezőeszköz mivoltukat írta róla a Meredek út tipográfiáját készítő Haiman György.
A kultúrtörténeti munkák kiadására specializálódott kiadói műhely, a Szépmíves gondozásában megjelent kötetet csütörtökön mutatták be a fővárosban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
