Báró Podmaniczky Józsefet a kultúra támogatójaként a legnagyobb tekintélyű tudós társaság, a londoni Royal Society, 1780. június 8-án felvette tagjai sorába.
„…hadd lássam még egyszer a napot.”
195 évvel ezelőtt, 1823. május 11-én halt meg Podmaniczky József báró, politikus, tudományos- és közíró, a londoni Royal Society első magyar tagja.
Báró Podmaniczky József 1756. július 29-én született a Zólyom vármegyében élő Podmaniczky-család (aszódi és podmanini báró) leszármazottjaként. Az 1770-és évek végén külföldi tanulmányútra utazott. A göttingeni egyetemen végzett, több nyelven beszélő báró, nemcsak politikusként tűnt ki, hanem a tudományos, művészeti és irodalmi életben is nagy jártasságot mutatott. 1781-ben, II. József türelmi rendelete után protestáns főúrként a fiumei kormányzóság tanácsosa, majd a budai helytartótanács tagja lett. Később szembe került az udvarral. 1790-91-ben vezető szerepe volt a nemesi-nemzeti mozgalomban, amelynek felvilágosult, reformista szárnyát képviselte. 1791-ben az országgyűlés által kiküldött kereskedelmi bizottság tagjaként megírta az osztrák vámrendszer kritikai elemzéseit, rámutatott Magyarország alárendelt helyzetére és a belső vám eltörlését javasolta. A tanulmányi bizottságban, melynek szintén tagja volt, egyedül képviselte a haladóbb szemléletű nemzeti irányt.
1802-től Bács-Bodrog Vármegye főispánja, 1815-1818 között Ausztria párizsi megbízottja volt, s ő tárgyalt a napóleoni háborúkat lezáró béke feltételeként kiszabott 700 millió forint hadisarcról. Podmaniczky elsősorban politikus volt, akit baráti szálak fűztek korabeli természettudósokhoz, Brüll grófhoz, Joseph Bankshoz, Zách János csillagászhoz. Később Tittel Pállal, a gellérthegyi csillagvizsgáló igazgatójával ápolt baráti kapcsolatokat. A kultúrát is támogatta. Palotájában lépett fel először a hétéves Liszt Ferenc. Nemzetközi hírnevét és a külföldi tudományos élet kiemelkedő képviselőivel fennálló jó kapcsolatait bizonyítja, hogy a legnagyobb tekintélyű tudós társaság, a londoni Royal Society, 1780. június 8-án felvette tagjai sorába. Ő volt az első magyar, aki ebben a kitüntetésben részesült.
A Podmaniczky-család krónikása, Doby Antal szerint május 11-én: ” Közeledni érezvén haláltusáját, az ágyból felkelt, hálóköntöst öltött, s karszékben ülve az ablakhoz tolatta magát, mondván: hadd lássam még egyszer a napot.” Pesten halt meg.
