Trefort Ágoston nagy figyelmet fordított a nők nevelésére. A kultuszminiszter rendelete alapján 140 éve, 1875. október 20-án a Budai Állami Tanítónőképezdében a lányok számára is megnyílt a lehetőség a tanulásra.
Az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar elődintézménye az 1869-ben Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter kezdeményezésére alapított Budai Állami Tanítóképezde. Az intézmény fennállása óta meghatározó szerepet töltött be a magyar népoktatás és a népiskolai tanítóképzés terén. Eötvös József 1868. évi népoktatási törvénye átfogóan rendezte e területet: kimondta a tankötelezettséget, előírta állami fenntartású tanítóképzők létesítését. Az első állami tanítóképezde 1869 novemberében nyitotta meg kapuit Budán, a Krisztinavárosban. A törvény a képzési időt 3 évben határozta meg, a képesítés 6 osztály tanítására jogosított. A sokirányú tanítói szerepre való felkészítéshez a tanári kar a képzési időt kevésnek ítélte meg, ezért kísérleti jelleggel az 1877/78-as tanévben négyéves képzést indítottak, ami már beváltotta a hozzá fűzött elvárásokat.
A polgári iskolai tanítónők képzése céljából Eötvös utódja, Trefort Ágoston 1873-ban polgári iskolai tanítóképzőt létesített, amelynek megszervezésével Zirzen Janka pedagógust, a magyar nőnevelés és tanítóképzés egyik kezdeményezőjét bízták meg. Trefort 1875-ben külföldi tanulmányútra küldte azzal, hogy ne csak tanítónőket, hanem házias munkáslányokat is oktassanak: Bécsben, Párizsban és német városokban ismerkedett a külföldi ipariskolák működésével. Szakmai ismereteket szerzett, valamint az iparoktatáshoz szükséges gépeket és felszereléseket is vásárolt. Hazatérése után iskolájában az iparoktatást is bevezette: a diákok hároméves tanulás után iparos-tanítói oklevelet szereztek.
A hazai pedagógusképzés egyik legeredetibb ötlete a „Paedagogium” mint integrált intézmény magában foglalta a népiskolai és a polgári iskolai tanítóképzést, az ezekhez kapcsolódó gyakorlóiskolákat, valamint a tanítóképző intézeti tanárképzést. A legkiválóbb jelöltek jelentkezhettek az egymásra épülő képzési formákra. A Paedagogium 1873-tól 1898-ig működött. A századfordulóra több száz tanító, a polgári iskolai oktatók 60 százaléka itt szerzett képesítést. Az ország csaknem valamennyi képzős igazgatója a Paedagogium hajdani tanítványa volt. 1875. október 20-án Trefort Ágoston kultuszminiszter rendelete alapján a budai tanítóképezdében lehetőség nyílt a lányok számára is a tanulásra. Trefort nagy figyelmet fordított a nők nevelésére is, bár azt tartotta, hogy az orvosi vagy ügyvédi pályára nem alkalmasak.
1911-től új épületben folyt az oktatás, az egyik szárnyban helyet kapott a gyakorlóiskola és az internátus is. 1923-tól a képzési idő 5 évre emelkedett. Az intézmény szakmai tekintélyét növelték az itt született úgynevezett „vezérkönyvek”, amelyekben a reformpedagógia elveit – a gyermekközpontúságot, a munkáltatást, a kreativitást – érvényesítették a tankönyvírók. Az 1938. évi XIV. tc. a tanítók képzését négyéves líceumi és kétéves akadémiai szintű oktatáshoz kötötte.
A líceumi képzést 1941-ben megszüntették, visszaállt az ötéves képzés. Az 1950-es évektől a tanítóképzés négyéves tanulmányi időből és a vizsgák utáni gyakorlóévből állt. A képesítés az általános iskola alsó tagozatán folyó oktatásra jogosított.
A felsőfokú tanítóképzés az 1959/60-as tanévben kezdődött hároméves időtartammal. 1975-től a tanítók képzése főiskolai szintre emelkedett. A főiskola 1988-ban a tanítóképzés tartalmi megújítása céljából négyéves kísérleti oktatást indított, amelynek eredményeként 1994-től kormányrendelet tette általánossá a képzési idő megemelését. A magyar felsőoktatás átalakításáról szóló törvény megszüntette a főiskola önállóságát, 2000. január 1-től az ELTE Tanító-és Óvóképző Főiskolai Karaként integrálta az intézményt, amely 2009-től egyetemi karként folytatja működését
