955 éve, 1059. április 13-án döntött a lateráni zsinat a pápaválasztás új rendjéről, egyben előírták a papi cölibátust, és megtiltották a világi invesztitúrát.
A római katolikus egyház élére elvileg bármely megkeresztelt, nőtlen katolikus férfi megválasztható. A korai kereszténység időszakában a római pápát székvárosa, Róma klérusa, az itteni hívek és szomszédos püspökök, majd később a klérus és az előkelőbb hívők választották, döntésüket a nép hagyta jóvá. Mindez persze nem garantálta a választás szabadságát, a Rómát uraló nemesi családok, a bizánci, majd a német-római császárok kisebb-nagyobb sikerrel újra és újra beavatkoztak a választásba.
A folyamatot II. Miklós pápa reformálta meg, aki maga is egy ellenpápával folytatott csatározás után került Szent Péter trónjára. Az új egyházfő az 1059. áprilisi lateráni zsinaton elfogadtatta a pápaválasztás új rendjét, majd a zsinat határozatait összegző pápai bullában („In nomine”) adta ki rendeletét. A zsinati határozat a bíboros (kardinális) püspökök jogává tette az egyházfő megválasztását, a papság és a nép ezután csak utólag hagyta jóvá azt, a császári beleegyezés kérdését a Szentszék személyes privilégiumként adományozta. Újabb változást jelentett, amikor 1179-ben, III. Sándor pápasága idején kimondták, hogy a választás a kardinálisok kizárólagos joga. 1268 óta, amikor a pápaválasztás két és háromnegyed évig húzódott el, a választást konklávéban, vagyis a világtól elzárkózva bonyolítják le, a helyszín az utóbbi időben a vatikáni Sixtus-kápolna.
A pápát csak a szavazatok kétharmadával plusz egy szavazattal lehet megválasztani, a voksolás eredményességét fehér, eredménytelenségét fekete füst jelzi. Világi embert utoljára 1024-ben választottak meg pápának, és a 14. századtól csak bíboros volt a katolikus egyház feje.
Az 1059-es zsinat további fontos döntése volt, hogy először tiltották meg egyházi javadalmakra nézve a világiak invesztitúráját (beiktatását), alig másfél évtizeddel később robbant ki az invesztitúraharc VII. Gergely pápa és IV. Henrik császár között. A zsinat azt is kimondta, hogy a pápaválasztás mindig Rómában legyen. A lateráni zsinat határozatban rendelkezett a a papok cölibátusáról is, megtiltva számukra a házasságot és az élettársi együttélést is.
