1972 óta rendezik meg a Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának határozata alapján arra emlékezve, hogy 1944. augusztus 2-áról 3-ára virradóan több mint háromezer romát gyilkoltak meg az auschwitzi haláltáborban.
A nácik által meggyilkolt több százezer roma közül 23 ezren haltak meg Auschwitzban, sokan orvosi kísérletek áldozataként. A nácik a megszállt európai országokban eltérő módon és mértékben, de mindenhol üldözték a helyi romákat. Becslések szerint a holokauszt során a kétmilliós európai cigányság 10-30 százalékát gyilkolták meg.
Magyarországon különös jelentősége van e napnak, 1943-tól hurcoltak cigányokat kényszermunkára, a nyilasok 3000 cigányt, válogatás nélkül férfiakat és nőket, időseket és gyermekeket hajtottak gyalogmenetben a téglagyári gyűjtőhelyre és onnan tovább a megsemmisítő táborokba. Az 1944. márciusi német megszállás után pedig legalább harminc gettót és munkatábort hoztak létre, ahol több tízezer romát dolgoztattak embertelen körülmények közt.
Az üldöztetésnek legalább ötezer, más becslések szerint tízszer ennyi magyar cigány esett áldozatul. Auschwitz-Birkenauban, a haláltábor területén koszorúzást, idehaza virrasztást rendeznek e napon az áldozatok emlékére.
Azért is okunk van a megemlékezésre, mert sokan még ma is tagadják a cigány holokauszt tényét, vagy kicsinyítik a szörnyű gaztettek jelentőségét, és ami még súlyosabb, a cigányellenesség, a rasszista fóbia, a kisebbségek kirekesztése ismét sokak politikai hitvallásává vált. A megemlékezés szóljon a szélsőjobboldal újjáéledése elllen, a múlthoz hasonlóan gátlástalan megnyilvánulásának elítéléséről és a halálos áldozatok emlékéről.
