Augusztus 20-a a magyarság egyik legjelentősebb ünnepe. Ezen a napon emlékezünk Szent István királyra, a keresztény magyar állam megalapítójára, akinek személye és öröksége immár több mint ezer éve a nemzeti identitás egyik legfontosabb pillére.
Az ünnep egyszerre hordoz vallási, történelmi és kulturális tartalmakat, s időről időre új jelentéssel gazdagodott – az új kenyér ünnepétől az alkotmány napjáig, végül pedig a független magyar államiság szimbólumává.
István király élete és műve
Géza fejedelem fiaként, a keresztény hitet felvevő Vajkként született 970 körül. Gyermekkorától fogva a keresztény Európához kapcsolódó neveltetést kapott, és feleségül vette a bajor Gizellát, amivel a dinasztikus kapcsolatokon keresztül a Német-római Birodalomhoz és a nyugati kereszténységhez is szorosabban kötötte országát.
István 997-ben lett nagyfejedelem, majd 1000 karácsonyán vagy 1001. január 1-jén koronát kapott II. Szilveszter pápától, és ezzel királlyá avatták. Államszervező tevékenysége a magyar történelem egyik legnagyobb fordulópontja: megszilárdította a központi hatalmat, vármegyékre osztotta az országot, püspökségeket alapított, és bevezette a tizedfizetést. Törvényeiben szigorúan védte a keresztény hitet, ugyanakkor kiemelt figyelmet fordított a társadalmi rend megszilárdítására is.
Élete végén, 1038. augusztus 15-én a hagyomány szerint Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot. Halálának évfordulója köré épült később az a kultusz, amely augusztus 20-át a nemzet legfőbb ünnepévé tette.
Az ünnep változó arcai
Az első időkben Nagyboldogasszony napja, augusztus 15-e volt kiemelt jelentőségű. Szent László király azonban 1083-ban, István szentté avatásakor augusztus 20-ára helyezte át az ünnepet, hiszen ezen a napon emelték oltárra a király ereklyéit. Ettől kezdve az egész ország ezen a napon tisztelgett az államalapító előtt.
Az évszázadok során az ünnep tartalma többször is változott. A középkorban főként egyházi keretek között emlékeztek meg róla, a barokk korban Mária Terézia nemzeti ünneppé emelte, és ekkor vált a Szent Jobb – István király épen maradt kézereklyéje – a tisztelet központi jelképévé. A 19. században, különösen a kiegyezés után, augusztus 20-a ismét a nemzeti összetartozás és a független államiság ünnepévé vált, az 1890-es évektől pedig már munkaszüneti napként is tartották számon.
A 20. század viharai újra és újra átalakították az ünnepet. A kommunista időszakban vallási jelentőségét háttérbe szorították, és az „új kenyér” vagy az alkotmány napjaként határozták meg. A rendszerváltozás után azonban visszakapta eredeti rangját, s azóta ismét Szent István emléke és a magyar állam ezeréves folytonossága áll a középpontban.
A Szent Jobb és a körmenet
A legszemléletesebb hagyomány a budapesti Szent Jobb-körmenet, amelyet minden évben augusztus 20-án tartanak a Szent István-bazilikánál. A középkorból eredő tisztelet jeleként a hívek és az ország vezetői együtt kísérik végig a város utcáin a király ereklyéjét, kifejezve ezzel a nemzeti összetartozás szimbolikus erejét.
Mint már írtuk, 1771. június 21-én Mária Terézia királynő kérésére a raguzai domonkosoktól magyar földre visszakerült Szent Jobb-ereklyét Budán ünnepélyesen átadták az angolkisasszonyok szerzetének megőrzésre. A nemzeti ünnepen sokági elmaradt az addig szokásos vízi és légi parádé Budapesten, de 1989-ben 41 év után ismét megtartották a Szent Jobb-körmenetet.
Az államalapító király ünnepe ma
Napjainkban augusztus 20. egyszerre vallási, állami és kulturális esemény. A Szent Jobb-körmenet mellett az ország számos pontján rendeznek szentmiséket, népi és gasztronómiai fesztiválokat, tűzijátékokat és koncerteket. Az új kenyér ünnepe szintén tovább él, emlékeztetve arra, hogy az államalapító király idején is a termény és a megélhetés biztosítása jelentette a közösség fennmaradásának alapját.
