Homérosz Iliásza betekintést nyújt a Trója alatt harcoló görög sereg legkiválóbb harcosainak az életébe, barátságok és szerelmek történetébe.
Az oposzi király, Menoitosz fia, Patroklosz gyermekkorában, játék közben véletlenül megölte társát, ezért menekülnie kellett hazájából. Apja Phytiába küldte, rábízta Péleusz királyra. Együtt nevelkedett a király harmadik feleségétől, Thetiszt istennőtől származott fiával, Akhilleusszal. A két ifjú együtt indult a görögök nagy háborújába, Trója bevételére. Akhilleusz és Patroklosz jóban, rosszban összetartott. Így vívták a csatákat, így aratták a diadalokat, de így szenvedték el a trójaiak hősi viszontválaszait is. „Van úgy, hogy édes nem sokat töprengeni, / s van úgy, hogy józan ésszel élni hasznosabb.”
A jóslat szerint Zeusz csak úgy győzhette le a titánokat, ha az égiszt viselte, az isten a pajzsot a sikeres háború után kedvenc lányának, Pallasz Athénének adta. A háború első kilenc évében Akhilleusz Trója környékét pusztította, és bevett tizenkét várost. A tizedik évben vitába keveredett Agamemnónnal, mert ragaszkodott hozzá, hogy az adja vissza hadizsákmányát, Khrüszéiszt apjának, aki Apollón papja volt. Veszteségéért a dühös Agamemnón Akhilleusz kedvenc papnőjének, Briszéisznek eltulajdonításával vett elégtételt. Eljött a nap, amikor a sebezhetetlennek tudott, hős és jellemes, ám hiú Akhilleusz megharagudott Agamemnón királyra s eldöntötte, nem harcol tovább. Visszavonult a sátrába. Hiába volt a hívó szó, a könyörgés, hiába jöttek a hírek, hogy nélküle a görögök vereséget vereségre szenvednek, nem volt hajlandó fegyvert fogni.
Patroklosz viszont érezte, a trójaiak teljes diadalt aratnak, ha barátja nem harcol tovább. Hiába volt a testvéri-baráti hűség, nem nézhette tovább csapataik veszteségeit. Így hát mikor Akhilleusz sértődötten visszavonult Trója ostromától, legjobb barátja elhatározta, hogy beöltözik a hősnek, és ezzel ijeszti meg az ellenséget.
Elkérte hát Akhilleusz isteni fegyverzetét, melyet az égiek még Péleusz királynak adományoztak, és csatába indult. Hadd higgye az ellenfél, hogy az ellenállhatatlan Akhilleusz újra küzd. Ebben a tökéletes harci díszben Patroklosz vissza is űzte a falak mögé a trójaiakat. Ám a diadalmámorban már nem volt elég számára ez a különleges siker, úgy érezte, tovább kell harcolnia.
Akhilleusz szigorú kérése és baráti parancsa ellenére kiállt Hektór királyfival, a trójaiak vezérével, Priamosz trójai király legidősebb fiával. Nem sejtve, hogy Hektórt Apollón isten segíti, tehát viadaluk csak Hektór dicsőségével érhet véget. És az isten nem tétovázott, hátulról kioldozta a támadó Patroklosz páncélját, eközben a trójaiak rárontottak, és orvul leszúrták a hősiesen harcolót. A haldokló utolsó néhány szava jóslat volt: bosszút áll majd érte Akhilleusz.
Péleusz király fia étlen-szomjan siratta elveszett társát, mígnem az istenek hírnöke, Írisz közbenjárására Athéné madár képében meglátogatta. Az istennő nektárral és ambróziával táplálta, hogy megerősítse az elkövetkezendő harcokra. Akhilleuszt végül félretette büszkeségét és sértettségét. Barátja, Patroklosz halála miatt érzett fájdalma és bosszúvágya hajszolva tért vissza a csatatérre, és Héphaisztosz istentől kapott új fegyverzetével megölte Hektórt.
Hektór halála után még két híres párbajt vívott Trója falai alatt: előbb az amazonok királynőjét, Pentheszileiát, majd Memnónt, az aithiopszok vezérét ölte meg, sőt Therszitésszel is végzett, mivel az kigúnyolta amikor beleszeretett a halott Pentheszileiába és annak holtteste fölött gyászolva sírt.
Akhilleuszt végül Párisz nyila ölte meg, amelyet Apollón irányított a hős bokájához. Az akhájok óriási máglyán hamvasztották el Akhilleusz testét, hamvait összekeverték Patrokloszéval, közös sírjuk fölé pedig hatalmas halmot emeltek.
