A szakmai munka után kesztyűben ugyan, de ősztől a közönség is kézbe veheti a soproni városi könyvtárban őrzött Széchenyi-könyvtártöredék darabjait, amire eddig nem volt lehetőség.
A soproni városi könyvtárnak csaknem 300 kötete van, amelyek bizonyíthatóan gróf Széchenyi István tulajdonában voltak. Ezek a kötetek egyrészt attól értékesek, hogy tulajdonosuk Széchenyi volt, másrészt attól, hogy ennyi időn át fennmaradtak. Ezek a kötetek egyrészt attól értékesek, hogy tulajdonosuk Széchenyi volt, másrészt attól, hogy ennyi időn át fennmaradtak.
Horváth Csaba felidézte, hogy a könyvtártöredék Sopronba kerülése a 19. századra vezethető vissza. 1877-ben alakult meg a soproni Irodalmi és Művészeti Kör, amely felhívást tett közzé, hogy adományokat vár egy könyvtár megalapításához. Széchenyi István elsőszülött fia, Béla – a családi örökségből és saját gyűjteményéből – először 1744, majd egy évvel később 850 könyvet ajándékozott az egyesületnek. A városi közkönyvtárnak 1927-ben adták át a köteteket.
Az idő, a történelem viharai megtépázták a könyvállományt és a Széchenyi-töredéket, sokszor könyvek számára méltatlan helyen tárolták. A fennmaradt kötetek több darabja azonban Széchenyi István vagy családtagjai kézírását őrzik magukon. A könyvek mindegyikében megtalálható a “Soproni Irodalmi és Művészeti Kör” ovális bélyegzője. Teljes bizonyossággal azok a könyvek tartoznak a Széchenyi-anyaghoz, amelyekben valamilyen utalást találnak a korábbi tulajdonosokra.
A gyűjteményből 1941-ben már csak 300 kötetet azonosítottak. A gyűjtemény zsugorodásához hozzájárult, hogy megoldatlan volt a könyvtártöredék elhelyezése, és padláson, pincében egyaránt tárolták az értékes dokumentumokat – mondta a Széchenyi István Városi Könyvtár igazgatója.
Az intézményvezető kitért arra, hogy a városi könyvtár fennállása óta a szakemberek mindig foglalkoztak a Széchenyi-töredékkel: restaurálták a kötetek egy részét, illetve részletes cédulakatalógus és számos műről ismertető is készült. A munka befejezését azonban jelentősen hátráltatta a könyvtár telephelyének többszöri változtatása. Most azonban, Széchenyi István születésének 225. évfordulójára szeretnék ezt az örökséget a nyilvánosság elé tárni – hangsúlyozta Horváth Csaba.
Mint mondta, elkezdődött a Széchenyi-könyvtártöredék integrált könyvtári rendszerbe történő katalogizálása. A szakmai munka után kesztyűben ugyan, de a közönség is kézbe veheti a köteteket, amire eddig nem volt lehetőség. A töredék az interneten szintén hozzáférhetővé válik – részletezte Horváth Csaba.
A könyvtártöredék kötetei – Széchenyi széles körű érdeklődésének megfelelően – tartalmilag széles skálán mozognak. Számos közgazdasági, közlekedési, színházi témájú könyv van a kötetek között, de tartalmaz a gyűjtemény lótenyésztésre, vagy éppen a kávé orvosi hatásaira vonatkozó művet is. Része még az örökségnek Széchenyi István saját, Adó és két garas című műve is négy példányban – utalt rá a könyvtár igazgatója.
Mint Horváth Csaba elmondta, bizonyíthatóan azok a kötetek voltak Széchenyi birtokában, amelyekben például a nevét mutató tulajdonbélyegző megtalálható, vagy amelyeket Széchenyinek ajánlottak és dedikáltak, illetve amelyekben megjegyzések, marginális jelölések vannak. A bejegyzések között fellelhető Széchenyi aláírása, valamint a könyvre vonatkozó egyszavas közlése, mint például „olvastam”, „gelesen”, „átnéztem”. De valamennyi műben megtalálható a soproni irodalmi és művészeti kör ovális bélyegzője – tette hozzá az intézményvezető.
A könyvtártöredék most végleges helyet kap a soproni könyvtár helytörténeti gyűjteményében, és a tervek szerint szeptember 21-től, Széchenyi István születésnapjától válik elérhetővé a nagyközönség számára – közölte Horváth Csaba.
Széchenyi István családtagjaival együtt bőkezű mecénása volt a kortársak alkotásainak, nagylelkűen támogatták azokat a kiadványokat, amelyek a nemzet haladását mozdították elő. Akik élvezhették Széchenyi műpártolását, hálás tisztelettel ajánlották műveiket a nagy mecénásnak. A dedikált könyveket Széchenyi biztosan kézbe vette, erről naplójegyzetei tanúskodnak. A kézírásos ajánlásokon kívül figyelemreméltóak a nyomtatott ajánlások. A kor divatjához tartozott, hogy a szerzők műveiket egy személy vagy társaság tiszteletére, vagy éppen egy cél érdekébe kívánták állítani. A tulajdonos jelölésein és az ajánlásokon kívül több mint egy tucat könyvben találkozunk a címlapon vagy a könyv borítóján különböző kézírással.
