Hosszan tartó betegség után, 67 éves korában Barcelonában elhunyt a magyar irodalom egyik legizgalmasabb és legszabálytalanabb szerzője – írja a hvg.hu.
Dés Mihály magyar irodalmár, lapkiadó és író, aki 1986 óta Barcelonában élt. Magyarországon műfordító volt, lektor, kritikus és alkalmi filmszínész, a Banánhéjkeringő és A dokumentátor főszereplője. Fordításai között Borges, Carpentier, Cortázar, García Márquez, Vargas Llosa művek szerepelnek.
Spanyolországban újságíróként kezdte pályáját, cikkei, esszéi a legfőbb napilapokban és folyóiratokban jelentek meg. 1989 és 1992 között egy neves irodalmi folyóirat, a Quimera főszerkesztője, 1990 és 1993 között az El Observador nevű napilap irodalmi mellékletét irányítja, 1994-ben megalapítja Lateral-t, mely 2006-os bezárásáig a spanyol nyelvű világ meghatározó kulturális folyóirata, az új spanyol és latin-amerikai írónemzedék platformja lett.
Dés kultúrszervezői tevékenysége is figyelemre méltó. Ő alapította az Elsimposio ügynökséget, mely Spanyolország egyik kiemelkedő, kulturális területre szakosodott PR cége volt, valamint a Círculo lateral társaságot, mely számos nagyszabású, komoly intellektuális értékkel bíró spanyol és nemzetközi kulturális projektet kezdeményezett. 1995 és 2003 között a Barcelonai Központi Egyetem tanára, pályája során több színházi, vers- és novella antológiát válogatott, tanulmányai, előadásai számos kollektív kötetben jelentek meg, spanyolul elbeszéléseket is publikált.2014-ben Czinki Ferenc Magyar Narancsban megjelent interjújában így emlékezett vissza:
„1986-ban elmentem Magyarországról, és végül spanyol nyelven csináltam karriert. Spanyol nyelven írtam, szerkesztettem és adtam elő az egyetemen. Aztán úgy alakult, hogy mindennek vége lett, a folyóiratot megszüntettem, befejeződött az a korszak, és ekkoriban kezdtem el régi, magyar nyelvű prózatöredékek alapján írni a Pesti barokk című könyvemet. A Lateral szerkesztése nagy kaland volt, ma már tanítják az egyetemen, szakdolgozatokat írnak belőle, referencia lett, de nekem ráment tizenkét-tizenhárom évem. De szó szerint ráment. Éjjel-nappal dolgoztam, hétvégén is dolgoztam, állandóan el voltam adósodva, cégeket alapítottam, hogy betömködjem a lyukakat, üzletember lettem, de akkor meg már nem a lappal, nem az irodalommal foglalkoztam. Irodalomtörténet volt, de közben mégis egy vicc. Nem csinálnám újra. Neurotikus függőségi viszony volt és szenvedély. Kezdettől bukásra ítélt vállalkozás, amit én mint neurotikus, nem úgy fogtam föl. Nem akartam elengedni, becsületbeli kérdésnek tekintettem, és nem ismertem fel a valóságot. A bukást persze nem úgy kell érteni, hogy intellektuális bukás volt, vagy hogy értelmetlen volt az egész. Az én szempontomból volt értelmetlen. A többiek nagyon jól jártak, nemzetközi írói műhely lett, sok írót lefordítottunk, de most már látom: tizenkét év alatt írhattam volna hat könyvet.”
Hatvanéves korában visszatért az anyanyelvéhez, és megírta a Pesti barokk (Magvető, 2013) című regényét. A könyv 201-ben jelent meg harmadszor, ezúttal javított, alaposan átdolgozott, „végleges” kiadásban a Libri Kiadónál. Megjelent kötetei: 77 pesti recept (gasztronómiai anyaregény) Corvina, 2014, Hacsak úgy nem… (zsidó alapviccek Dés Mihály válogatásában) Corvina, 2014.
