Radnóti Miklós 1944 májusi bevonulásáig, Gyarmati Fanni pedig egészen haláláig élt a budapesti Pozsonyi úti lakásban. A Radnóti-emlékszoba nem a mártírium legendáját kívánja erősíteni, a látvány is ez ellen hat „a maga szolid hétköznapiságával”.
Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni bútoraival, személyes tárgyaival berendezett emlékszobát adtak át szerdán a XIII. kerületi RaM – Radnóti Miklós Művelődési Központban. A kiállítás nem a mártírium legendáját kívánja erősíteni, a látvány is ez ellen hat „a maga szolid hétköznapiságával”.
Radnóti 1926 őszén – még középiskolás korában – ismerkedik meg Gyarmati Fannival. Ebből a kezdeti diákszerelemből bontakozik ki az évek során az a rajongásig fokozódó, áhítatos nagy szerelem, mely őket mindvégig összekapcsolja, s mely forrása is lesz a költő hitvesi lírájának. Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni 1935 augusztusában kötöttek házasságot. Az akkor V., ma XIII. kerület Pozsonyi út 1. számú ház második emeletén béreltek egyszobás lakást, itt élték le közös életüket, s alakították az irodalmi élet bázisául – a költő 1944 májusi bevonulásáig, Gyarmati Fanni pedig egészen haláláig élt. A lakás egy nagy ablakos szobából, balkonból, kis konyhából és fürdőszobából állt; ablakából a Dunát, a budai hegyeket és a Margitszigetet lehetett látni.
Rövid nászútjukat a Balatonon töltötték. Gyarmati Fanni gyorsírást tanított apja iskolájában, Radnóti alkalmanként ugyanitt helyesírást tanított. Egyébként alkalmi irodalmi munkákból próbálta fenntartani magát. Állandó bevételi forrása gyámjától kapott rendszeres havi támogatása volt, illetve 1941-ig elsősorban Fanni tanári fizetéséből éltek, Radnóti alkalmi munkákat (szerkesztés, írás, fordítás) végzett. Radnóti soha nem tudott szerkesztőségnél elhelyezkedni vagy tanári állásba kerülni. A lakást 1944 februárjában Baróti (Kratochfill) Dezső – az esetleges kisajátítást elkerülendő – színleg albérletbe vette Radnótiék Pozsonyi úti lakását.
A RaM-ban megnyílt kiállítás a Pozsonyi úti lakás dolgozósarkát és hálórészét rekonstruálja azokkal a berendezési tárgyakkal, amelyeket Radnóti Miklósné 2014. februári elhunyta után unokahúga és örököse, Vári Györgyné Milch Hermina adományozott a kerületnek. Az átvett tárgyak az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteménybe kerültek, majd az önkormányzat a bútorokat és textileket restaurátorok segítségével rendbe hozatta, bemutatásukra a RaM-ban egy installációs szobát készítettek, melynek célja élethűen rekonstruálni az eredeti szobát, és annak berendezését.
A szobabelső rekonstrukciójánál a legfőbb szempont a hitelesség volt: a fogas és az újraszőtt szőnyeg kivételével minden tárgy – például az íróasztal, a karosszék, az írógép vagy a faliképek – eredeti – hangsúlyozta Ferencz Győző költő, a Radnóti-hagyaték gondozója.
A XIII. kerület polgármestere utalt azokra a véleményekre, amelyek kétségbe vonták Gyarmati Fanni végakaratát. „Álszentnek és felháborítónak tartottuk a hagyatékra vonatkozó igényt” – fogalmazott. Mint hozzátette, a költő özvegye soha senkinek nem említette, hogy szándékában állt volna a hagyaték egyben tartása, Radnóti Miklós kéziratait pedig a legalkalmasabb intézményre, a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta.
Ferencz Győző az emlékszoba szakmai kurátora felidézte, hogy az emlékhely létrehozását Gyarmati Fanni unokahúga kezdeményezte. Mint kiemelte, a kiállítás nem a mártírium legendáját kívánja erősíteni, a látvány is ez ellen hat „a maga szolid hétköznapiságával”.
Az emlékszoba szerdától állandó kiállításként, a Radnóti Miklós Művelődési Központ nyitva tartási ideje alatt, díjmentesen látogatható.
