Jeanne d’Arc francia nemzeti hősnő, Franciaország patrónája és a francia katonák védőszentjének ünnepe.
A XIV. század első harmadában az angolok és franciák között évtizedek óta folyó, az egyszerű népre iszonyatos szenvedést zúdító százéves háborúban az angolok álltak nyerésre. Ekkor tűnt fel a színen a háború és a történelem menetét megváltoztató lotaringiai parasztlány.
Jeanne d’Arc 1412. január 6-án született Domrémy faluban, írni-olvasni nem tanult, nem is tanulhatott, de korán kitűnt jámborságával és vallásosságával. Tizenkét éves korában látomása támadt: Szent Mihály arkangyal, az égi seregek vezére, továbbá Szent Margit és Szent Katalin vértanúk jelentek meg előtte, akik felszólították: verje ki az angolokat és vigye Reims-be a dauphint, a későbbi VII. Károlyt, hogy ott megkoronázhassák.
Jeanne 1429. március 6-án katonaruhában, szerény kísérettel megérkezett Chinonba, a trónörökös udvarába. Károly szokásához hűen habozott, csak háromnapi tanácskozás után fogadta a lányt, aki térdre borulva közölte vele: „Nemes trónörökös uram, az egek királya általam üzeni, hogy majd királlyá kenik és megkoronázzák Reimsben.”
Az „Orléans-i Szűz” kölcsönfegyverzettel, maroknyi csapattal bejutott Orléans-ba, s – olykor a veterán katonák tanácsai ellen cselekedve – nyolc nap alatt felszabadította az ostromlott várost. Felrázta a demoralizált, korábban vereségről vereségre tántorgó francia seregeket, kiűzte a táborból a prostituáltakat, elrendelte a templomba járást, betiltotta a káromkodást és a civilek fosztogatását. Jeanne d’Arc ezután az angolokat meglepve nem Párizs, hanem a kétszer olyan távol lévő, a megszállt terület mélyén fekvő Reims ellen fordult. Az útjában fekvő városok sorra adták meg magukat, az angol felmentő sereget megsemmisítette és július 16-án bevonult Reims-be, ahol másnap megkoronázták VII. Károlyt. Ezután megkísérelte Párizs felszabadítását is, de kudarcot vallott, sőt az ostrom során ő maga is megsebesült.
A győzelmek nyomán az új király hívei egyre szaporodtak, ezzel együtt megindultak az intrikák is, sokan attól tartottak, hogy a nép felszabadító mozgalmai parasztháborúba torkollhatnak. Jeanne 1430. május 23-án Compiegne váránál burgundi fogságba esett, s négy hónap múltán, 10 ezer arany ellenében továbbadták az angoloknak. Jeanne több alkalommal kísérelt meg szökést, de nem járt sikerrel és az angolok elutasították a kiváltására tett ajánlatokat is.
Az eretnekséggel vádolt Jeanne d’Arc bízvást koncepciósnak nevezhető pere 1431. január 9-én kezdődött meg Rouenban, az angol kormányzat székhelyén. Az eljárás jogilag és formailag is ezer sebből vérzett, így a szokástól eltérően tanúkat nem hallgattak meg, csak az írástudatlan vádlott vallomását vették figyelembe, akinek ügyvéde sem volt és az ítélet ellen sem fellebbezhetett a pápához.
Az egyszerű parasztlány válaszaival többször is megszégyenítette az őt csapdába csalni akaró képzett teológusokat, de ez persze nem segített rajta. Halálra ítélték és 1431. május 30-án Rouen főterén nyilvánosan elégették, utolsó szavaival Jézust és a Paradicsom szentjeit hívta. Szemtanúk szerint a jelenet még a harcedzett angol katonákat is megrendítette, sokan közülük sírva fakadtak. Maradványait összeszedték és újra elégették, majd a Szajnába szórták, hogy megakadályozzák az ereklyék összegyűjtését.
A háború még 22 évig folyt, és az angolok teljes vereségével ért véget. Jeanne d’Arc perét 1450-ben, VII. Károly utasítására felülvizsgálták és 1456-ban ártatlannak nyilvánították.
A Vatikán 1909-ben boldoggá, majd 1920. május 16-án szentté avatta. Jeanne d’Arc, avagy Szent Johanna a XIX. század eleje óta Franciaország egyik jelképe, akit a második világháború idején a fasisztákkal együttműködő Vichy rezsim és az ellenállás egyaránt zászlajára tűzött. Jeanne d’Arc-ot és történetét számos művészeti alkotás megörökítette.
