„Aki böjtöl András napján / Vőlegényt lát iccakáján.” Szent András apostolnak, a keleti egyház védőszentjének napja az egyik legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap.
Szent András apostol, a keleti egyház védőszentje az első században élt. A hagyomány szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, ezért nevezik az ilyen keresztet andráskeresztnek.
Szent András apostol születésének időpontja ismeretlen. Szent Péternek (Simeon Péter), Jézus által elsőként tanítványául választott galileai halásznak a testvére volt. András egyike volt Jézus tizenkét apostolának, Keresztelő Szent János tanítványai köréhez tartozott, az evangéliumokban három helyzetben kapott fontos szerepet: jelen volt, amikor az Olajfák hegyén Jézus Péternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél; jelen volt az első kenyérszaporítás csodájánál és végül Fülöp apostollal együtt szót emelt a Krisztussal találkozni akaró görögök érdekében.
A hagyományok szerint az apostolok szétrajzása után Kis-Ázsiai tartományban (Asia Minor), Trákiában és Görögoroszágban hirdette az evangéliumot. A hagyomány őt tekinti a szkíták megtérítőjének. Az akhaiai Petra városában halt meg keresztre feszítve, Schütz András piarista szerzetes kötet szerint i. e. 70 körül. Az átlósan ácsolt keresztformát róla nevezték el.
Nevéhez számos csoda tartozik: például Nikaia (Nicea) városát megszabadította hét kutyadémontól, vagy amikor rá és egy általa megkeresztelt ifjúra annak szülei tehetetlen haragjukban rágyújtották a házat, az apostol ereje révén a fiatalember pár csepp vízzel eloltotta a lángokat. Emléknapja november 30.
Szent András éjszakáján eltűnik a határ a látott és a láthatatlan között, ezért ezen a napon itt az ideje bizonyos jóslatoknak.
Mint böjti napnak a hitvilág mágikus erőt tulajdonított, a legjelentősebb házasságjóslás és -varázslás ideje volt. A lányok ekkor egész nap böjtöltek, és éjszakára valamilyen férfi ruhadarabot tettek a párnájuk alá, hogy álmukban meglássák a jövendőbelijüket. András-napkor hagyományosan disznót vágtak, ami még inkább megnehezítette a lányok böjtjét.
András napja legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. A lányoknak többnyire magányosan, titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezniük. Például egész nap böjtöltek, a párnájuk alá férfi ruhaneműt rejtettek. Erre utal a hajdúszoboszlói mondás:
Aki böjtöl András napján / Vőlegényt lát iccakáján.
A zsúpfedeles házak ereszét megrázták, majd a kötényükbe hulló magból jósoltak: „ha a lány kötényébe búzamag hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik.
A moldvai és gyimesi magyarok ezen a napon a farkasok ellen megfokhagymázták az ajtókat, hogy ne vigyék el a jószágot. E célból összekötötték az ollót, mert úgy gondolták, ha nyitva maradna, a farkasok elvinnék a juhokat.
Az ártalmas szellemek visszatérte ellen a háztartás védelmére fokhagymát használtak – a házak, istállók, kunyhók ajtajait és ablakait zúzott fokhagymával kenték meg vagy fokhagyma-koszorúkat akasztottak ki az ajtófákra, hogy megakadályozzák a gonosz szellemek behatolását.
Szent András éjszakáján megjósolhatóvá vált, milyen gyümölcsöző lesz a következő évi termés, a gyümölcsösök és a mezők. Az emberek cseresznyegallyakat tettek egy vízzel teli vázába, és ha karácsonyig kivirágoztak, akkor gazdag évnek néztek elébe. Egy másik jóslás szerint, ha az edénybe helyezett vetési búza vagy a karácsonyig a padláson maradt 12 db hagyma felhasználása (az év 12 hónapjára) kihajtott, azt a gazdagság jövetelének a jeleként fogták fel.
Azok a lányok, akik medvét akartak találni, megszentelt bazsalikomot rejtettek a párnájuk alá. Egyes területeken úgy gondolták, hogy a medve akkor látható, ha a lány meztelenül két tükör közé ül, egy gyertyával a kezében.
