Árucikkekké váltak a művésznevek, bármerre nézünk, találkozhatunk velük. Mennyivel ér többet ma egy árucikk, ha Leonardo da Vinci, D.H. Lawrence hősnője, Lady Chatterley Pablo Picasso, Frida Kahlo nevét viseli? És akkor a művészetét senki nem említi…
Két barát leparkolja Picasso Citroënjét és Leonardo motorját, majd bemennek a Virginia Woolf Burgerbe, ahol két Renoir ásványvizet rendelnek. Közben megbeszélik, hogy a lányoknak vásárolnak Lady Chatterley alsóneműt, leültetik őket a Hemingway díványra és megisznak együtt egy Frida Kahlo tequilát.
A történet akár igaz is lehetne, mert csakugyan létezik Virginia Woolf Burger, Renoir ásványvíz, sőt, Dante mikroprocesszor és Rómeó és Júlia szappan. Néhány hete Londonban Anne Summers szex-shopjában Lady Chatterley erotikus fehérneműt is árulnak, nyilvánvaló utalással D.H. Lawrence történetére az arisztokrata hölgy és az izmos Mellors erdész tüzes találkozóira.
Művészek nevének ilyen célú felhasználása nem tetszik mindenkinek. Szót emelt ellene az Európai Bíróság egy neves tagja, mondván, szomorú, hogy a XX. század legmitikusabb alakjait kereskedelmi cikkekké silányították. Lawrence szerzői jogainak birtokosai pedig levelet írtak Anne Summersnek, amelyben felhívják a figyelmét: rosszul értelmezte a művet, mert Lawrence a szex és a szerelem öröklétében hitt.
A Corriere della Sera lap arra volt kíváncsi, hogy milyen hatása van annak, ha egy árucikket híres névvel ruháznak fel. Hogy például a Lady Chatterley-bugyi ösztönöz-e bárkit arra, hogy elolvassa a regényt. Hogy a külvárosi vagány a Leonardo motoron repesztve utána néz-e annak, ki volt az, aki megfestette Az Utolsó Vacsorát.
Oliviero Toscani, a Benetton híres fotósa szerint a név megválasztása mindenképpen egy érték elismerése, még akkor is, ha a választásban sokszor kevés is a fantázia. Úgy vélte, hogy Lawrence-nek többet használ, mint azoknak, akik regénye címét marketingfogásnak használják. Emlékeztetett egy interjúra, amelyben Napóleon kapcsán Fidel Castro azt mondta: „Egy konyaknak köszönhetően fognak a császárra emlékezni”.
Egy filozófus úgy gondolja, hogy ezek az elnevezések elfogadhatók, ha van valami kapcsolat a név és a termék között, különben nem más, mint rossz ízlésre valló párosítás. Hemingway neve például valami kalandos dologhoz illik, nem egy díványhoz. Egy író pedig kifejtette, hogy a zene felhasználása hasznos lehet, mert közelebb viheti az embert a zenéhez, de csak egy névnek, egy regénycímnek nem lehet ilyen hatása.
Forrás: Corriere della Sera
