Egymás kezét fogva eltemetett, 15-16. században élt fiatal pár csontvázát ásták ki a régészek a Kolozsvár központjában levő egykori Benedek rendi kolostor belső udvarán. A párt Rómeónak és Júliának nevezték el a tudósok.
A római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott épület renoválását megelőző ásatások keretében találtak rá a régészek a szokatlan leletre. A fiatal párt kézen fogva temették el közös koporsóban úgy, hogy fejüket egymás felé fordították. „A csontok helyzete alapján nyugodtan tekinthetjük őket kolozsvári Rómeónak és Júliának” – nyilatkozta Adrian Rusu régész, az ásatások vezetője. A férfi erőszakos halállal halt meg, a nő párja halálhírére valószínűleg szívinfarktust kaphatott.
A Román Akadémia Kolozsvári Régészeti és Művészettörténeti Intézetének a régésze elmondta, egy előzetes antropológiai vizsgálat kimutatta, hogy mind a férfi mind a nő körülbelül harminc évet élt. „A férfi erőszakos halállal halt meg. A mellcsontját valamilyen éles, hegyes tárgy átlyukasztotta. A nő csontvázán semmilyen sérülés jelei nem voltak láthatóak. Öngyilkos sem lehetett, mert nem engedték volna, hogy a kolostor udvarán temessék el. Arra gondoltunk, hogy a párja halálhírére szívinfarktust, vagy agyvérzést kaphatott” – magyarázta a régész.
Adrian Rusu hozzátette, a temetés időpontja a kolostorépület története alapján határolható be. Biztos, hogy a kolostor 1450-ben épített kerengője már állt, amikor a fiatal párt eltemették, és az is biztos, hogy a temetés 1550 előtt volt. A reformáció korában ugyanis a kolostorépületet iskolává alakították, és ekkortól már nem temetkeztek az épület közelébe.
A régész szerint nem biztos, hogy a fiatal pár kolozsvári volt. Ha a város lakói lettek volna, a kolozsvári plébánia környékén kellett volna eltemetni őket. Azt is megjegyezte azonban, hogy ismertek a plébánia és a Domokos rend közötti e korban meglévő feszültségek, amelyeket épp az a tény is gerjesztett, hogy kolozsváriak is temetkeztek a kolostor környékén.
Adrian Rusu azt feltételezte, hogy a pár közepesen gazdag lehetett. Ha gazdagabbak lettek volna a kerengőbe, vagy a templomba temették volna őket, és sírkővel is megjelölik a sírhelyet. Ahhoz is jelentős adományokat kellett azonban juttatni a Domokos rendnek, hogy a kolostor belső udvarába temessenek valakit, ezért szegények sem lehettek. A régész elmondta, az ásatási gödörből kiemelt csontvázakat további antropológiai vizsgálatoknak vetik alá, majd minden bizonnyal újra eltemetik.
