A száz évvel ezelőtti bálok táncrendjeiből ad válogatást az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) a hónap műtárgya sorozatban.
Az Országos Széchényi Könyvtár a legnagyobb magyar közgyűjteményként ritkán megtekinthető és sokszor első látásra meglepő kincsek egész sorát őrzi. Ezekből válogatva mutat be minden hónapban egy-egy olyan ereklyét, kuriózumot, amelyeket eddig alkalmanként, vagy egyáltalán nem láthatott a magyar közönség.
A táncrendek többsége intim, titokzatos és keveset tudunk az eredetükről. Az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtára több száz táncrendet őriz, amelyek a bálok hagyományos kellékeinek számítottak.
Mint írják, a táncrendek története a reformkorba nyúlik vissza, de virágkorát a dualizmusban élte. A kiegyezés után az Osztrák-Magyar Monarchiában feléledt a báli hagyomány, Bécs mellett Pesten is élénk társadalmi élet alakult ki. Az első fennmaradt táncrend egy bécsi juristabálból származik az 1830-as évekből.
A táncrend egy programfüzet, eleinte virágmintás kivitelezésben készült, később azonban igazi remekművé vált, egyre nagyobbak lettek a díszek és egyre kisebbek a hozzá tartozó füzetek és íróeszközök. A 20. század fordulóján a táncrendeket már könyvkötők, ötvösök, díszműiparosok állították elő és változatos anyagokból – papírból, bársonyból, selyemből és bőrből – készültek – olvasható az OSZK blogbejegyzésében.
A kis ceruzával – amely sok esetben a füzet zárjaként is szolgált – a táncra felkérő gavallér nevét jegyezték be, az apró tárgyat pedig a hölgyek egy kis zsinóron függő akasztó segítségével rögzítették a ruhájukhoz vagy a legyezőjükhöz.
A bálozók a táncrendjüket vagy már a mulatság előtt megkapták, vagy a bejáratnál lévő tálcáról vehették el, olykor pedig a vacsora- menükártya mellé helyezték el számukra.
A farsangi báli szezon a jogászbállal indult, majd minden egyesület és foglalkozási ág megtartotta a saját estélyét. A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó báli időszakot jelmezes művészbál zárta.
A táncrendekből rendezett tárlat február 25-ig látható az Országos Széchényi Könyvtárban.
