Hitchcock, Darwin, Chaplin, Lincoln, Anne Frank… Miért marad hiányérzetünk, ha róluk készült fotókat nézünk?
Sanna Dullaway játékáról a színekkel, a fantáziával és a fekete-fehér fotókkal január közepén írt először a brit Dailymail internetes portálja. Vajon mi a közös bennük azon túl, hogy már nincsenek közöttünk? Színes képet keresni kell róluk, ha van egyáltalán, szinte csak fekete-fehér fotók készülhettek róluk.
Sanna Dullaway „színezése” művészetté vált attól a pillanattól, hogy a szimbolikusnak számító, ám egyszerű – már ha egyszerűnek nevezhetjük Anne Frank mosolyát, a fiatal Charles Chaplin határozottságát vagy Winston Churchill jövőbe látó pirospozsgás arcát – pillanatfelvételek színes tartalmat kapnak.
Szó szerint “teljesen új színben” tárulnak elénk az olyan ismert képek, mint a az önmagát felgyújtó buddhista szerzetes, a vietkong fiút fejbelövő vietnámi tábornok… de ha csak a “névtelen” múltidéző képeket nézzük, akkor is teljesen másként látjuk az eddig “fekete-fehérnek ismert világot”.
Sanna Dullaway képei a Galériában
