Áldozatukat lopakodva közelítik meg és hatalmas ugrással vetődnek zsákmányukra. Széles, párnázott mancsukon hangtalanul járnak a hópárducok a Himalája meredek lejtőin, a Tibeti-fennsíkon, a Pamír vonulatai között.
A földhöz lapuló nagymacskát észre sem veszi az ember a sziklák között, annyira elrejti fehér-fekete mintás bundája, amikor az éjszakai vagy hajnali sötétbe vesző meredélyen ereszkedik alá – mindig ugrásra készen. Mert zsákmányára, a kőszáli kecskére, kék juhra, tibeti antilopra, vadon élő jakra és pézsmaszarvasra fentről, a legteljesebb csendben csap le.
A hópárduc Tatárföld és Kazahsztán nemzeti jelképe, még díjat is neveztek el róla: az egykori Szovjetunióban azokat a hegymászókat illette meg, akiknek sikerült megmászniuk az ország hétezer méteres hegycsúcsait. Ma már azonban a kipusztulás szélén áll, négy-hatezer példány élhet belőle. Ezt a számot viszonylag nagy állománynak tekinthetnénk, csakhogy az állatok mintegy 3 millió négyzetkilométeren szétszórva élnek, ezért nagy a populációk szétszakadásának és a beltenyészet kialakulásának veszélye.
A dalai láma felszólította a buddhizmus követőit, hogy kíméljék meg a nagymacska életét. A vadászokat ez sajnos közömbösen hagyja, továbbra is jövedelmező üzlet elejteni a magányos hegylakót. A WWF legújabb, éghajlatváltozásról szóló tanulmánya szerint a himalájai hópárducok élőhelyének 30 százaléka eltűnhet a globális felmelegedés miatt. A természetes erdőhatár magasabbra tolódása veszélybe sodorhatja a különleges nagymacskák fennmaradását, ami az egész terület ökoszisztémájának felborulásához vezethet.
A hópárduc sok száz négyzetkilométert bebarangol, gyakran orrfacsaróan bűzös vizeletfoltokkal és székletnyomokkal jelöli meg bejáratott vadászcsapásait. A magányosan élő állat ilyen beszédes jelekkel üzen, és kerüli el az összetűzéseket a közös vadászterületeken. Ha léptei nyomán mégis meglazulna egy kő, a mancsával utánakap és megállítja, nehogy zajt csapjon. Ordítással sem árulja el a hollétét, mivel nem képes ilyen hangot kiadni. A többi nagymacskához hasonlóan csak morog, nyávog, sziszeg és vinnyog.
A negyven-ötven kilós, másfél méteres állatok teste kiválóan idomult a magashegyi klímához. Orrürege óriási, hogy jól hasznosíthassa az oxigént a hatezer méteres magasságban. A macskafélék családjában kivételesen hosszú farokkal áldotta meg a természet, amely díszelgő szőrpamaccsal önálló életet él. A meredek lejtőkön ezzel egyensúlyoz, ha pedig zordra vált az idő sálként tekeri maga köré.
Bár testhossza hétszeresét képes átugrani, e kivételes képessége sem menthet meg a rá leselkedő veszélyektől. Noha tilos a vadászata, értékes prémje miatt napjainkban is bőszen gyilkolják. Ázsia keleti felén a csontjaiból és a péniszéből gyógyító szer készül. De a pásztorok is üldözik, mert az egyre csökkenő vadászterület miatt megtizedeli a nyájat.
Három kölyöknek adott életet Gongga, a Szegedi Vadaspark nőstény hópárduca (Uncia uncia). A látogatók augusztus közepétől láthatják a kifutóban a kölyköket, melyek másfél éves korukig maradnak anyjukkal, ezt követően Európa más állatkertjeibe kerülnek. Fogságban mintegy 450 hópárducot nevelnek.
A nagyragadozók jelenléte minden élőhelyen a teljes életközösség egyensúlyára hatással van. Így van ez a hópárducoknál, de a hazánkban is előforduló hiúzok esetében is. Az erdei nagyragadozók jelenléte nélkül a növényevők száma túlságosan megnövekszik, ami az ökoszisztéma felborulását eredményezheti.
GT
