Egy ikon. Egy szimbólum. Egy ígéret. A New York-i Szabadság-szobor romantikus ötletnek indult, ma a remény és a szellem egyedülálló szimbóluma. 135 éve, 1886. október 28-án a New York-i Szabadság-szobrot az Egyesült Államok elnöke, Grover Cleveland leplezte le több ezer kíváncsi néző előtt.
A Szabadság beragyogja a világot – ez volt az eredeti neve az alkotásnak, amelyet Franciaország az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat 1776. július 4-i elfogadásának 100. évfordulójára adományozott az Egyesült Államoknak. A gesztus arra emlékeztetett, hogy francia segítség nélkül a 13 gyarmat aligha tudta volna elérni a Nagy-Britanniától való függetlenedést.
A szobor megmintázásával Frédéric-Auguste Bartholdit bízták meg, aki korábban a Szuezi-csatornához szeretett volna világítótornyot építeni; mintául Eugéne Delacroix híres képe, A szabadság vezeti a népet női főalakja szolgált. A megállapodás szerint az amerikaiak készítették a talapzatot, a franciák a szobrot, ám pénzhiány miatt az átadásra csak a tervezettnél tíz évvel később kerülhetett sor.
A szükséges összeget a franciák illeték kivetésével, rendezvények és lottó szervezésével, a tengeren túl színpadi előadásokkal, kiállításokkal, aukciókkal gyűjtötték, végül a magyar származású Joseph Pulitzer sajtómágnás is „beszállt” egy kampánnyal.
A szerkezeti probléma megoldásával Gustave Eiffelt, a híres párizsi torony tervezőjét bízták meg. Eiffel és segítője, Maurice Koechlin vasszerkezetet készített, közepén oszloppal, ez a rugalmas állványzat tartja belülről a vörösréz szobrot. Az amerikai függetlenség centenáriumán, 1876-ban rendezett philadelphiai világkiállításon már bemutatták a fáklyát tartó jobb kezet, a két évvel későbbi párizsi világkiállításon pedig a fejet.
A talapzat tervét Richard Morris Hunt készítette, építése 1885. augusztus 5-én kezdődött és 1886. április 22-én fejeződött be. Magát a szobrot 1884. július 4-én adták át jelképesen az Egyesült Államok párizsi nagykövetének, Amerikába 1885. június 17-én érkezett meg 350 darabban és 214 csomagban. A szobrot négy hónap alatt állították fel a Hudson folyó torkolatánál, a 23 hektáros Bedloe (ma: Liberty) szigeten. A hajón érkező bevándorlók milliói számára ez volt az első, amit megláttak az Újvilágból.
Szabadságot szimbolizáló nőalak fáklyát tart 12,8 méteres jobbjában (a mutatóujj hossza 2,4 méter), baljában pedig a Függetlenségi Nyilatkozat tábláját. Lábánál a zsarnokság lehullott bilincsei láthatók, a korona hét ága a hét kontinenst körülölelő hét tengerre utal.
Az építmény összmagassága a talajszinttől a fáklya tetejéig 93 méter, maga a szobor 46 méteres, súlya 204 tonna.
A szobor belsejében csigalépcső vezet a koronában lévő, 30 ember befogadására képes kilátóhoz. 1916 előtt a jobb karban levő létra is nyitva volt a nagyközönség számára, de egy robbanás miatt akkor lezárták, s ma már csak a fáklya világítóberendezéseinek karbantartására használják. A talapzat második emeletén múzeum található.
Az évente több mint három és félmillió látogatót fogadó látványosságot 100. születésnapja előtt felújították, így két évig zárva volt, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után ismét bezárták. A szigetet az év végén, a múzeumi részt és a talapzathoz tartozó kilátót 2004-ben nyitották meg a látogatók előtt. A koronában lévő kilátót és az ide vezető 354-fokú keskeny csigalépcsőt csak 2009. július 4-én tették elérhetővé a nagyközönség számára.
