„Beethoven, olyan mint egy álom, hogy házunk barátja, bizalmasa volt!… Eljött Budára, eljött Martonvásárra.” Brunszvik Teréz naplójában így emlékszik vissza Ludwig van Beethoven Martonvásárra történő látogatására.
Zenészek otthona – Beethoven Martonvásáron
Ludwig van Beethoven vélhetően 1770. december 16-án született Bonnban és 1827. március 26-án hunyt el Bécsben, élete során több alkalommal járt Martonvásáron. Magyarország egyik legelső színhelye volt a beethoveni művészet hódításának, hogy pozsonyi és budai hangversenyek, pesti és kismartoni bemutatók, martonvásári nyarak, magyar barátok, mecénások és tanítványok egész sora, sőt a Beethoven-művekben fel-felbukkanó verbunkos-idézetek pecsételik meg ezt a kapcsolatot; nemcsak az, a tény, hogy hangverseny életünk, zenekari és kamarazene-kultúránk mérhetetlenül sokat köszönhet Beethovennek.
Közismert, hogy Ludwig van Beethoven jó barátságban volt a Brunszvik családdal, gyengéd szálak fűzték Brunszvik Terézhez, többször időzött kastélyukban és néhány híres művét, mint például az Appassionata– és a Holdfény szonátát is ott komponálta. Egy másik géniusz, Liszt Ferenc martonvásári látogatását is voltaképpen Beethovennek köszönhetjük, aki 1846-ban kifejezetten Beethoven iránti tisztelete miatt kereste fel Martonvásáron Brunszvikékat.
Ludwig van Beethoven 1800 és 1808 között több alkalommal járt Martonvásáron. A grófi családdal 1799-ben Bécsben ismerkedett meg, amikor is Brunszvik (eredetileg: Brunswick) Terézt és Jozefint 16 napig tanította zongorázni. A lányok révén megismerte a testvérüket, Brunszvik Ferencet, aki barátja és mecénása lett. Első alkalommal 1800 májusában jött el Budára, és a Várszínházban eljátszotta az új kürtszonátát Punto (Stich János Vencel) cseh kürtművésszel József nádor ifjú felesége, Alexandra Pavlovna tiszteletére.
Beethoven a következő években komoly, ám csak részben viszonzott szerelmi érzéseket táplált a megözvegyült idősebb leány, Jozefin, majd húga, Teréz iránt. A Jozefinhez fűzött gyengéd szálakat a neki írott tizennégy levél hűen bizonyít. Elsősorban Beethoven bizonytalankodása miatt, három év múltán ennek a kapcsolatnak is vége lett.
„Ha kiviheted, hogy a magyarok meghívjanak néhány hangversenyre, tedd meg – írja a még az útját és anyagi bázist kereső és Beethoven Brunszvik Ferenc grófnak Budára 1806 körül*. – Kétszáz aranydukátért megkaphattok, s akkor magammal hozom az operámat is…” Az egyezség megszületett, és Beethoven 1806 augusztusában ellátogatott Martonvásárra, és Ferencnek ajánlotta az appassionata szonátát. A kismartoni Esterházy-udvar nemsokára bemutatta a maga Beethoven-miséjét, a szerző vezetése alatt. Beethoven hírneve kelet és nyugat felé egyaránt az igazi nyilvánosság elé tárult, érzékenysége és magányossághoz való ragaszkodása miatt hamar maga mögött hagyta a zenekedvelő arisztokrácia körét is, hogy kijusson „a néphez”, a polgársághoz, a nagyközönséghez, a tömegekhez.
Nemhiába ábrázolják a fennmaradt festmények, grafikák Beethovent egy kissé túlhevült, már-már „szédült” művésznek. Mint egész humorában, ötleteiben is mindig volt valami démoni. A rögtönzés számára más célokat szolgált. Brunszvik Teréz feljegyzéseiből tudjuk, hogy egyszer ilyen formában, improvizált Bach-játékkal vallott neki szerelmet Martonvásáron: „Egy vasárnap este, holdfényben a zongorához ült és végigfuttatta kezét a billentyűkön. Ferenc öcsém meg én már ismertük ezt: ez volt nála a preludium. Azután megütött néhány mély akkordot, és lassan, ünnepélyesen eljátszotta Bach egyik dalát: Willst du dein / Herz mir schenken…”
A Beethoven Emlékmúzeum ma a zeneszerző magyarországi, pontosabban martonvásári kapcsolatait is bemutatja. A kastélyban található gyűjtemény magját Major Ervin zenetudós állította össze 1958-ban, majd több múzeum együttműködésével született meg a ma is látható állandó kiállítás, amelynek az MTA Agrártudományi Kutatóközpont a fenntartója. A székesfehérvári Szent István Király Múzeum, a Zenetörténeti Múzeum, a Liszt Ferenc Zenetudományi Egyetem Könyvtára és Kottatára, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete, a Magyar Nemzeti Galéria, a Pécsi Janus Pannonius Múzeum és az Iparművészeti Múzeum szakmai tapasztalataikkal segítették és értékes tárgyi emlékekkel gazdagították az 1989-ben az MTA kezelésébe került, kibővített kiállítást, amelyben könyv- és kottaritkaságok, festmények, korabeli bútorok, hangszerek, valamint apróbb használati tárgyak láthatók.
*Szabolcsi Bence: Beethoven
